A januári hideg forró kávé kortyolgatására inspirált minket, melyet megfűszereztünk (vagy tejhabbal dúsítottunk) csodálatos, századelős kávéházi enteriőrök bemutatásával. A századelős kávéházak hangulata visszajelzéseitek alapján olyannyira magával ragadó volt, hogy hozunk Nektek még két kávéházi különlegességet.
Az előző alkalommal többek között elvittünk Titeket a „világ legszebb kávéházába", melynek karzatán írta meg Molnár Ferenc a világhírűvé lett Pál utcai fiúkat (vannak országok, - pl. Olaszországban, Brazíliában, stb. - ahol kötelező olvasmány általános iskolában a Pál utcai fiúk), de megmutattuk a Gerbeaud-t is (ahol mind a mai napig látható Gerbeaud Emil által a Párizsi Világkiállításról hazahozott Gustave Moreau festmény), és ne feledkezzünk meg a Nyugatosok törzshelyéről, a Centrál kávéházról sem, ahol nem egyszer megfordult Ady Endre, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, vagy akár Kosztolányi Dezső.
Az autentikus századelős kávéházak (1., 2., 3., 4., 5.) sorába illő vizuálvilág a Művész kávéház is. A világörökség részeként aposztrofált Andrássy út impozáns pontján, az Operával srégen szemben, de a Zeneakadémiától is mindössze csak 500 méterre található Ray Rezső által 1884-ben tervezett neoreneszánsz Szenes-palota decensen visszafogott portálja mögött található ez a berendezésében a századelőt hűen tükröző csodálatos kávéház. Első körben a bérház elkészültekor annak tulajdonosa, Szenes Ede nyitott itt fűszerkereskedést, majd 1898-ban átadta az üzlethelyiséget Gerbeaudéknak, akik megnyitották itt a „Kis-Gerbeaud”-t. Ekkoriban készült el a kávéház neobarokk, illetve biedermeier hangulatú belső kialakítása. A hely berendezése, faragott tölgyfa kandallója, szekrényei, a lámpák burkolatai, a falak fenti részén található festmények és a kávéház portálja ma védelem alatt áll. Ha bemész és leülsz egy kávéra, garantáltan időutazol az Osztrák-Magyar Monarchia decens, „multikulturális” világába.
Ahogy az eddig bemutatott századelős kávéházak szinte mindegyikének, a Művész kávéháznak is volt irodalmár törzsvendége. Például Mándy Ivánnak (gyermekkönyvei - legfőképpen a Csutak sorozat - klasszikussá váltak, némelyikből ifjúsági film is készült az 1970-es években) a Művész kávéház volt a kedvence.
Hogy miért választotta Mándy Iván a Művész kávéházat kedvencéül, és hol volt a törzshelye, valamint mely kortársak körében kedvelt még a Művész kávéház, arról ITT olvashatsz.
A hely berendezése: a szekrények, a lámpák burkolatai, a festmények védelem alatt állnak.
Ha időd engedi, javasoljuk az egész fotóalbum megtekintését.
Következő - egyben utolsó - bemutatott századelős kávéházunk a Belvárosi Kávéház (mai nevén Matild Café).
Az Erzsébet-híd lábánál lévő, egymással szimmetrikus Klotild és Matild paloták egyikének, a "Matildnak" a kávéháza 1901-ben nyílt, kétszintes kávéházként.
Érdekesség, hogy míg a Matild Café honlapjának történeti rovatrészében azt olvashatjuk, hogy a Belvárosi Kávéház idővel a művészek, újságírók, orvosok, politikusok, munkások találkozóhelyévé vált, sőt, Krúdy Gyula a Szindbád-történeteket itt írta meg, addig tisztelettel fogadtuk Saly Noémi irodalom- és Budapest-történész, több helytörténeti írás, többek között Krúdy Gyula budapesti életének színterei című könyv szerzőjének információt, miszerint "a Belvárosi Kávéház a belváros polgári elitjének, jogászoknak, rangos állami tisztviselőknek, illetve katonatiszteknek a törzshelye volt. A háború előtt irodalmárok nem, vagy csak nagyon elvétve látogatták - nekik ott volt két lépésnyire a Centrál." Következésképp "Krúdy soha nem járt a Belvárosiba, kávéházba általában se járt, csak ha kéziratleadás miatt muszáj volt, mert ott lehetett találkozni a szerkesztőkkel. Dolgozni pedig ismereteink szerint nem dolgozott nyilvános helyen, csak otthon." Fotógalériánk által gyertek velünk ebbe a csodálatos, eleganciát sugárzó szecessziós kávéházba.
Ebben az impozáns kávézóban írta anno Krúdy Gyula a Szindbád történeteket.
Ha időd engedi, javasoljuk az egész fotóalbum megtekintését.
Vélemény-margók az ERRE-ARRA fotós ajánlóról:
Kinszki Judit, Zugló díszpolgára, Kinszki Imre századelős fotográfus lánya:
"Egy ideje követem az ERRE-ARRA fotós ajánló munkásságát. A vizuális tartalom lenyűgöző, a szövegezése könnyed, rövid, a fotókkal összhangban állóak. Ha az errearra.org-ra kattintok, és elkezdem nézni a fotókat, azt veszem észre, hogy megszűnik az idő. Köszönet az ERRE-ARRA fotós ajánló értékekkel teli munkájáért."
