A Gerbeaud-ban nem jártak a Nyugatosok (ellenben a New York kávéházzal, vagy a Centrál kávéházzal). Nem is értjük. Merthogy Gerbaud Emil maximalista figura lévén nem csak a manna-anyag (sütemény – a macskanyelv és a zserbó is az ő nevéhez fűződik) elkészítése, hanem a belsőépítészet vonatkozásában is a legminőségibb munkát várta el, és áldozott is rá. Vannak itt nemes faanyagok, rokokó mintás stukkók, sőt: Gerbeaud-ék nem voltak restek, egyenesen a Párizsi Világkiállításról hoztak haza egy Gustave Moreau festményt, mely a Vörös Szalonban ma is látható. Mielőtt leültök a jól megérdemelt kikapcsolódós baráti élmény-csicserihez, varázsolódjatok el egy mosdó felé tartó lassú séta keretében a Gerbeaud-részletekben. Megéri. ;)