KOLODKO MIHÁLY SZOBRÁSZMŰVÉSZ ALKOTÁSAINAK NYOMÁBAN (5. RÉSZ)

Ebben a hónapban folytatjuk Kolodko Mihály cuki miniszobrainak felfedezését a fővárosban.

Kolodko Mihály, kortárs és szobrász. Ő jegyzi Budapest (és egyre több város) miniszobrait, melyek azon felül, hogy mind-mind jelentéstartalommal bírnak, ötvözik a múltat a jelennel, nem tolakodóak, egyéniek, egymásra visszamutató arculattal bírnak, és nem utolsósorban beillenek a városképbe, az adott terület aurájába. A Kolodko miniszobrokat imádják a kicsik, nagyok, párok, baráti társaságok: nem volt olyan miniszobor, ahol ne találkoztunk volna Kolodko-túrázókkal. :)

A Kolodko szabadtéri kiállítás sétáinkat több túraszakaszra osztottuk.

A mostani, ötödik túra alkalmával kinyílik az olló: azaz egyrészt lesznek miniszobor témák, ami kapcsán kicsit elhagyjuk a belvárosi környezetet, másrészt pedig beltéri környezetbe is betekintünk, ami azért egyedi, mert Kolodko a szobrait azért dominánsan kültérre tervezi. Lássuk is Kolodko első beltérre tervezett szobrát:

Kolodko Róth Miksa miniszobra, amiről nagyon kevesen tudnak, pedig..

..Róth Miksa a magyar üvegművészet legismertebb alkotója volt. Nevéhez fűződik számos középület, többek között az Országház (1., 2.), a Levéltár (1., 2., 3., 4.), vagy a marosvásárhelyi Kultúrpalota (1., 2., 3.) ólomüveg ablakainak készítése.

Róth Miksa lakóháza mind a mai napig áll. Élete 33 évét töltötte itt a művész, családjával. Kolodko Róth Miksa miniszobra, amiről nagyon kevesen tudnak, itt, Róth Miksa otthonának földszinti dolgozószobájában található. Róth Miksa egy ablakkeretet tart a kezében, és éppen azon vacillál, hogy mi legyen a témája a keretbe kerülő megfestett ólomüvegnek. Közben felülről érkezik a napfénynek álcázott lámpafény, egyrészt ezzel jelezve a művészi heurékát/megvilágosodás pillanatát, másrészt Kolodko igyekszik rávilágítani arra, hogy Róth Miksa kitörölhetetlenül a napfény művésze (üvegablakai nem élnének a napfény nélkül). Kolodko azon felül, hogy egyértelművé tette alkotásával Róth Miksa munkásságának üzenetét, arra is odafigyelt, hogy a miniszobor beépüljön a dolgozószoba vizualitásába: belépve a helyiségbe nem csak egy asztalra helyezett Róth Miksát ábrázoló asztali lámpát láthatunk jobbra a pulton, hanem a szoba bal oldalán, szintén egy pulton található könnyed öltözetű lámpabúrát tartó hölgyeménnyel Kolodko egyfajta párhuzamos harmóniát teremtett meg. Hogy mindezt vizuálisan is értelmezni tudd, gyere velünk az albumba (klikkelj ide, vagy az alábbi fotóra).

Kolodko Houdinit ábrázoló szobra kakukktojás. Hogy miért..?

Mert ez az egyik Kolodko miniszobor, ami nem köztéren, hanem beltéren, egy galériában található, tehát jelen esetben a galéria nyitva tartása keretet szabhat a szobor megtekintésének. A szobor egyébként ugyanúgy a VII. kerületben található, mint a bicikliző Herzl, a Seress Rezső és a Szomorú vasárnap, a búvár, a tizennégykarátos autó, a Szenes Hanna és a Noé bárkája miniszobrok.

Harry Houdini, a világhírű szabadulóművész Weisz Erik néven 1874-ben született a VII. kerületben, a Csengery u 6. szám alatt. Amikor Houdini 4 éves volt, a család úgy döntött, hogy felkerekedik, és elhajózik Amerikába. Houdini Amerikában kezdte karrierjét, majd világkörüli turnéra indult, és meghódította Németországot, Angliát, Skóciát, Franciaországot és Oroszországot is.

Node, hogy miért is volt szabadulóművész Houdini..? Azt Kolodko egy percig sem titkolja: a szobron - a jellegzetes Houdini-haj mellett - nem lehet nem észrevenni Houdini kezeit és lábait körbefonó láncok végén elhelyezkedő lakatmennyiséget. Houdini elképesztő mutatványokkal élt: csúcsgázsiért és/vagy a hírnévért veszélyeztette nem egyszer az életét. Volt, hogy szibériai dermesztő téli hidegben meztelenre vetkőzve és megbilincselve zárták be egy fogolyszállító vagonba, ahonnan 28 perc múltán kiszabadult. De Londonban a „Brama-zárak”-nak nevezett bilincsekből is kiszabadult úgy, hogy mindenki azt gondolta: a Birmingham Blacksmith cég bilincseiből lehetetlen a kiszabadulás.

Houdini hatalmas sikerrel mutatta be szabadulószámait, előszeretettel lógott fejjel lefelé, nyílt tereken, hol ide, hol oda bilincselt kezekkel, lábakkal, lezárt dobozokban, víz alatti ládákban, hogy pillanatok, vagy percek alatt szabadulva a halál karmából a népes közönség előtt megjelenjen.

Houdini nonstop edzett tüdőre, és testre is. Sőt, előadásai során hencegett, hogy őt bárki hasba üti, semmi baja nem lesz. Halála abszurd, mert bár azt hihetnénk, épp egy bilincsből, víz alatti ládából történő szabadulás során hat meg 52 évesen, a valóság más. Houdini az amerikai McGill egyetemen történt előadása során épp eljutott a -„Tessék engem hasba ütni!” - mondatához, amit meggondolás nélkül készpénzek vett az egyik egyetemista, és úgy vágta hasba Houdinit, hogy az rákészülni sem tudott a mozdulatra. Az ütés hatására Houdini vakbele szétrobbant, az eset után Houdini nem sokkal meghalt.

Helyszín: Budapest, VII. Király u. 11. – K11 Galéria

Világhírűvé lett művészi alkotás, egy piszoár is adott már ötletet Kolodkonak

Kolodko már nyúlt sztárművészek után (Jeff Koons; Maurizio Cattelan), hogy reflektáljon alkotásaikra, most is ezt teszi. A Városliget Vajdahunyad várával szembeni egyik támfal oldalán található a Kolodko gerilla miniszobrok talán legminibb szobra, a kb. 6-7 cm-es Pioszár.

Piszoár, és művészet..? Szinte nincs olyan művészeti képzéssel foglalkozó intézmény, amelyik ne venné bele a tananyagába Marcel Duchamp-ot. Duchamp, a legendás avántgard művész piszoárja, a „Forrás” 1917. áprilisában megváltoztatta a művészetet. Duchamp azt találta ki, hogy a Független Művészek New York-i Társaságnak művészeti felhívására (aminek egyébként egyik alapító tagja volt) bead egy sorozatgyártott piszoárt, melyet R. Mutt néven dedikált. Duchamp-nak ezzel a lépéssel az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy az eredetiség mint fogalom nem feltétlen annak a függvénye, hogy valaki eleve egy adott tárgyat használ fel, vagy alkot egyet. A társaság tagjai kezdetben nem tudták, hogy a Forrás, azaz a piszoár az ő „műve”. Duchamp ezzel az avantgárd ötletével tulajdonképpen zsákutcába került, újítása, és ma már abszolút elfogadott gondolatisága akkor elutasításra került. Az avantgárd Duchamp nem látott más lehetőséget, lemondott a Független Művészek New York-i Társasága alapító tagságából fakadó tisztségéről. Maga a műve egyébként úgy vált világhírűvé, hogy jóbarátja, a legendás fotós, Alfred Stieglitz elkészítette a mára már ikonikussá vált fekete-fehér piszoár-portrét, így a Forrás gyorsan bekerült a kulturális körforgásba.

Kolodko Mihály a Piszoár című alkotásáról a következőképpen nyilatkozik: „Művészi hitvallásomat a pici bronzpiszoár szemlélteti a Városligetben." Hogy ezalatt mit érthetett Kolodko..? Ezen egy városligeti séta közben simán el lehet gondolkodni..

Helyszín: Budapest, XIV., a városligeti Vajdahunyad vára mellett található támfal.

Miért az Erzsébet-híd lábához kerülhetett Kolodko L'ecsó-patkány miniszobra..?

Nemrég pedig megjelent egy újabb Kolodko alkotás, L’ecsó címmel, amit - a tematikus Kolodko-túra gondolatsorunkat követve - beemeltünk az első túraszakasz miniszobrai közé. Ezen túraszakasz a Duna-part budai és pesti oldalán vezet, és az alábbi miniszobrokat érinti: Kolodko rakpart-korláton guruló Rubik-kockája; Kolodko első budapesti miniszobra, a Főkukac; Kolodko cuki lelkületű Szomorú tankja; Kolodko "Libidó, avagy lufikutya csonttal" című alkotása; Kolodko hintaágyban nihilező Ferenc Józsefje; Kolodko L'ecsó című alkotása.

És, hogy miért az Erzsébet-híd lábához kerülhetett Kolodko L'ecsó-patkány miniszobra..? Az alábbi fotóra klikkelve olvashatsz erről is.

Ha bontjuk a Kolodko miniszobrok megtekintéseit túrákra (és mi javasoljuk bontani), akkor a túra-javaslatainkat IDE fel is tettük már Nektek, segítségül.

BUDAI VÁRNEGYED LÁTVÁNYOSSÁGAI ÉS REJTETT ÉRTÉKEI, CSODÁLATOS FOTÓKKAL..! (7. RÉSZ)

Folytatjuk a Budai Várnegyed látványosságai és rejtett értékei sorozatunkat. Két várnegyedbéli házat mutatunk nektek, kívülről-belülről.

A De la Motte-Beer palota, bár így hívják, egy ház, a Dísz téren. Vizuálisan nem más, mint a többi Dísz tér béli épület. Ez az alábbi épület a XIV-XV. században volt aranyművesé, élt benne íjgyártó, posztógyártó, nyeregkészítő, késműves, szabó, élt benne és birtokolta az ingatlant az egri püspök, az esztergomi érsek, erdélyi vajda, egykori híres törökverő, diplomata, fakereskedő, asztalosmester, majd 1760-ban került De la Motte des Aulnos Ferenc Károly Jácint mérnökkari alezredes birtokába. (Milyen érdekes, hogy ugyanarról a helyrajzi számról beszélünk, és közben mennyire hullámzó a házban élők társadalmi összetétele.) No, hát ez a fent említett De la Motte des Aulnois Ferenc Károly Jácint (egyébként francia származású) mérnökkari alezredes gondolt egyet, és csini-bini barokk palotává alakíttatta az épületet, melynek hangulatát mind a mai napig átélhetjük, ha felmegyünk az első emeletre, és hevesen tekintgetünk az elmúlt pár száz év levert 14-15 réteg vakolata alatt feltárult, most is látható alkotásokra. De la Motte des Aulnois Ferenc Károly Jácint miután saját maga ízlése alapján kialakította és 13 évig lakta a palotát feleségével, 1773-ban eladta a Morvaországból ide érkező Beer József Kajetán katonai gyógyszerésznek azt (no így már összeáll a palota mai neve).

Beer József Kajetán katonai gyógyszerész kicsit még tovább alakítgatta a házat, leginkább annak alsó szintjét (mai is látható barokk kapualj, és gyógyszertár), de a pincét és a padlást is kihasználta, előbbiben gyógyszerész laboratórium és raktár volt, utóbbiban Beer József Kajetán a padláson gyógynövények szárítását végezte.

(Mendemondák alapján a pincéből is le lehet jutni a Budai Várnegyed barlangrendszerébe, de nem messze, olyan 80 méterre a palotától a nemrég feltárt föld alatti budavári mikve bejárata is megtalálható.)

Képzeld csak el.. Milyen kiváltság lehet a Budai Várnegyed területén egy olyan lakóházban élni, ami többszáz éves értékeket őrző múzeum is egyben. Belépsz a ház kapuján, a kapualjban balra középkori és török kori zsidó sírkövekkel találkozhatsz, a kert végében az utca másik oldalán található épületek kertjében feltárt egyedülálló, Mátyás király korabeli reneszánsz zsinagóga épségben előkerült pilléreit láthatod, majd az épületen belül, a lakásod felé haladva tudod, hogy minden alkalommal egy középkori zsidó imaház előtt visz el az utad. Igen-igen, a Táncsics Mihály u 26. terrakotta és pasztellsárga homlokzata rejtett örökséget takar.

Hogy kerül egy várnegyedbéli lakóépületbe imaház..? Itt írunk erről, sőt, fotókkal is alátámasztjuk mindezt:

A "Budai várnegyed látnivalói" sorozat eddigi albumait ITT találhatjátok.

MÁLADOZÓ ÉRTÉKEK VILÁGÁBA VISZÜNK (1. RÉSZ)

Amíg áll egy épített örökség, addig van esély a megmentésére is. Ezzel a pozitív gondolattal indulunk neki a mostani rovatunknak, még úgy is, hogy rejtett vagy nem rejtett, mindenesetre máladozó szépségeket mutatunk nektek; divatos szóval urbex-elünk. Gyertek velünk egykori esztétikába, ma bomló színekkel és formákkal játszadozó világba. Mert így is szép amink van. Csak valahogy másképp.

Az egykori „konzervgyártó”, Weiss Manfréd már az 1880-as években tudott valamit, mert gyára, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek (a köznyelvben Csepel Művek) már ekkor elkezdett lőszereket gyártani, és a XX. század első felének kiemelkedő magyar nagyüzeme az I. világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia második legnagyobb hadiüzemévé nőtte ki magát. A fő megrendelő a hadsereg volt, ekkor 30000-ren is dolgoztak a gyár területén. Háború után, békeidőben a gyár átállt kerékpár, szerszámgépek, varrógépek, autók, repülők, csövek gyártására, így a dolgozói létszám 6000 főre apadt. A II. világháború közeledtével újra nekilendülhettek az akkori HR szakemberek, a gyárba hirtelen 9000 dolgozót kellett felvenni, így a 6000 fős létszám újra megugrott 15000-re. Ekkor, azaz a II. világháború során harckocsikat, terepjárókat, repülőgép motorokat gyártottak itt, a Csepel Művek területén. A II. világháború során a gyárterület nagy károkat szenvedett, sőt, 1944-ben Weiss Manfrédet és családját a németek le is tartóztatták.

Az 1950-es években a gyár nemzeti vállalat lett, ekkortájt kezdték a helyiek a gyárat Csepel Műveknek nevezni. Az 1990-es években a terület felaprózódott, 200 körüli cégnek van itt bérleménye, vagy lett saját tulajdona. A terület olyan, mint egy patchwork-világ: van felújított, omladozó, de rózsaszín és rozsdaszínű része is. Mi most urbex (rozsda) területekre, máladozó "pompába" invitálunk titeket, eső után.

A területen hatalmas, csak a hossza majd 2,5 km.

A Csepel Művek bejáratán belül utcatáblák, sőt, a nagyvilággal összekötő még most is működő vágányhálózata, valamint I. világháború ideje alatt a dolgozók számára építtetett, máig fennmaradt bunkerei is vannak a területnek.

Az egyik legszebb magyarországi víztorony a hajmáskéri. Első blikkre az épület a sakkfigurák bástyájára hasonlít. A csipkézett, lőrésekkel teli építmény (bástya) 1901 és 1910 között épült az egykori császári és királyi tűzőrségi lövőiskolájának részeként. Víztorony voltát csak az épület külső felén látható vízmérce árulja el, annyira élethűre sikeredett Kondor Márton és Feledy József alkotása. Az épületbe most beviszünk titeket. A második emeletig simán, vakolatdarabok között fel lehet jutni, de a belső tartályokhoz vezető elrozsdásodott vaslépcső tiszteletteljes megálljt parancsolt. A kilátás gyönyörű, az épületbelsőt felújítás után simán eltudnánk képzelni egy extrém hangulatú otthonnak is. Gyertek velünk urbexelni:

Vadregényes öböl, rozsdás, rejtélyes hangulatú hajók, hangok, árnyékok, színek. Hogy hogyankerültek ide a pilismaróti öbölbe ezek a különböző típusú és funkciójú hajók, talány, annyi biztos, hogy a létrejött hajócsapat által hajótemetővé avanzsálódott group-ot érdemes felkutatni, és sétálni egyet itt a vadregényes természet és a vadregényes ipari termékek elegyében. Garantáltan kuriózum-jellegű a hangulat:

A "Máladozó szépségienk - urbex" sorozat további albumait ITT találhatjátok.