Míg az első magyarországi fényképész Klösz György megbízásra fotózta Budapestet a századelőn, Kinszki Imre kedvtelésből, felesége által ajándékozott fényképezőgéppel járta Budapest utcáit az 1930-as és 40-es évek környékén. Ha valaki sokat bújja a Fortepant, vagy egyszerűen csak rákeres régi, Budapestet ábrázoló képekre, vagy feliratkozik a Facebook „Zugló régi képeken" csoportjába, nem tud nem felfigyelni azokra a fotókra, melyek mögött Kinszki neve tűnik fel. Kinszki játszadozott képalkotásai közben, használta a fényeket, árnyékokat; mindenki mástól eltérő perspektívákban gondolkodott úgy, hogy a képalkotási rendszer tényszerű pontjait nem rúgta fel. Egyedisége által a fotói élőbbek, korszakalkotóak, mégis (egyelőre) kevesebbet hallunk róla, mint mondjuk Robert Capáról, André Kertészről (1., 2., 3.) vagy éppen Brassairól.

A híres fotográfusaink rovat talán legkedveltebb személyiségjegye Kinszkié, játékos, kedves, családcentrikus, hősszerelmes volta tagadhatatlan. Szerelmét, leendő feleségét, Gárdonyi Ilona gépírónőt a közös munkahelyükön, asztalra dobott papírrepülőbe írt randi meghívással hódította meg, és dacolva a felső középosztálybéli, magasan iskolázott Kinszki család ellenérveivel, feleségül is vette az alsó középosztálybéli Ilonát. Majd’ 20 évet éltek együtt, két gyermekük született: Gábor és Judit. Kinszki Imre igazából ekkor, a gyermekek születésekor kezdett el fotózni. Kinszki élő városfotóin kívül megszámlálhatatlan életkép készült az otthonukat rejtő zuglói Szugló utca és Róna utca sarkán leledző bérház gangján, valamint a zuglói környezetben az őszintén boldog családról. Kinszkiék 1926-ban költöztek ide, és itt éltek 1944-45-ig. Judit, a kishúg születéséig a 2. emeleten laktak (a lakás ablakai a Szugló utca felé néztek), Judit születését követően nem sokkal leköltöztek a bérház első emeleti 2. ajtószámú háromszobás lakásába (innen már a Szugló és a Róna utca felé is készültek Kinszki-fotók - ablakperspektíva-). A történelem ebbe a családi boldogságaurába (is) beleszólt, Kinszki Imre és fia Gábor nem tért vissza a háborúból.

Kinszki Imre fotóival nagyszüleink, dédszüleink Budapestje és fiatalsága kel életre. Kinszki Imre fotótörténeti munkássága kitörölhetetlen és elévülhetetlen.

Ebben az albumban megmutatjuk azt a zuglói házat, melynek második, majd első emeletén majd’ 20 évet élt a Kinszki család.