Miközben dolgoztuk fel a Lechneri Földtani Intézet csodálatos épületének képanyagát, rájöttünk, hogy van nekünk még csodálatos Lechneri alkotásunk, ahol szintén sikerült felmenni a tetőre a színes Zsolnay cserepek közé. Ez az épület a magyar szecessziós építészet remekműve, az Iparművészeti Múzeum.

Képzeljétek el, hogy amikor átadták az Iparművészeti Múzeumot 1896-ban, Lechner annyira előrement az időben, olyan szinten újító volt, hogy alkotása az akkori közízlésnek nem felelt meg, a múzeumát „a cigánykirály palotájának” nevezték, sőt, beállt az utálkozók sorbába az akkori kultuszminiszter is, aki még a parlamentben is szóvá tette az "építészeti ballépésre" kidobott pénzt. Lechner igyekezett elengedni a füle mellett a kritikát, szerencséjére a szakmabeliek körében a hatása továbbterjedt, a létrehozott stílusa elfogadottá vált: Komor Marcell, Jakab Dezső vitte tovább a stílust Erdélybe (Marosvásárhelyi Kultúrpalota, Városháza), de mutathatunk Kőrössy Albert Kálmán féle Tündérpalotát, vagy Lajta Béla féle Salgótarján úti temető bejáratot, szertartási épületet , nem utolsósorban pedig Kós Károly kapukat a Wekerle telep főterén.

Lechner Ödön életpályájának meghatározó eleme volt Zsolnay Vilmossal való szoros kapcsolata. Újítók voltak, barátok voltak, együtt utaztak Londonba, együtt tanulmányozták a keleti kerámiákat, és Zsolnay ott volt Lechner Heurékája közben is, miszerint az Iparművészeti Múzeum legyen perzsa, indiai és magyaros díszítésű. Zsolnay kikísérletezte az eozin mázat és a fagyálló pirogránitot, Lechner pedig megtervezte, a piroránittal bevont kerámiát épületein hol alkalmazza, hogyan használja fel. Az Iparművészeti Múzeum Lechner első meseépülete kívülről. Belülről is mese az aulája, a lépcsőháza, a kétszintes kiállítótere, megmutatjuk, de elviszünk a nagyközönség számára nem bejárható helyekre is, szó szerint a pincétől a padlásig.