Az 1900-as évek elején „két motor”, egy iskolaigazgató, Gaal Mózes és egy Lechner Ödön (Ő magyar szecesszió megteremtője) tanítvány, Kőrössy Albert Kálmán külföldi útra indultak közösen, hogy tanulmányozzák, milyen típusú oktatáshoz milyen típusú épületet rendelnek hozzá más országokban. Hazaérkeztük után a „két motor” nem hogy leállt, még nagyobb elánnal nyomta a gázt, olyannyira, hogy közös munkájuk, motiváltságuk, szakmájuk iránti szeretetük eredményeképpen közel 3 év leforgása alatt telket szereztek, terveztek, engedélyeztettek, elfogadtattak, megépítettek, beköltözettek fiú diákokat, ide, ebbe a csodálatos, élhető iskolaépületbe, a Tündérpalotába.

A hatalmas ablakokkal teli, a természetes fénynek nagy szerepet szánó iskola további különlegessége volt, hogy önálló szaktantermeket hoztak létre benne. Volt terme a fizikaoktatásnak, a földrajzoktatásnak, a biológiaoktatásnak, a zeneoktatásnak, sőt, volt egy 4500 kötetes könyvtára is a Tündérpalotának. A folyosókon lévő növényeket a diákok locsolták (úgy vélték a pedellusok, hogy akkor inkább vigyáznak rá a gyerekek). Az iskola belső modernsége mellett Kőrössy Albert Kálmán a külcsínre is odafigyelt, az éppen kialakulóban lévő magyar szecesszió vizuál világát használta: az épületet hófehérbe öltöztette, melyre fafaragásokra emlékeztető vörös színű vakolatdíszítéseket tett (a díszítés-fotók között találni fogsz egy könyvet  kezében tartó nebulót is). Az ablakok pedig zöldek.

Nem elég, hogy a suli trendi lett, trendi tanárja is volt, Babits Mihály személyében. Babits 1912 és 1916 között tanított a Tündérpalotában magyart és latint, sőt Babits az első világháború alatt lemondott éves szabadságáról, hogy hadba vonult kollégáit helyettesítse. 

Az épületnek nem csak trendi tanárja, hanem jóval később trendi diákja is volt, Hofi Géza személyében.