Ígérjük, folytatjuk majd a Budai Várnegyed sorozatunkat, viszont most olyan izgi, új rovatot állítottunk össze, amit nem tudunk nem megosztani veletek. Ugyanis, talán így egyben a komplex formában (ráadásul csodálatos fotókkal prezentálva) még soha senki nem foglalkozott a századelő újfajta építkezési formájával, a „telepekkel”. Ne ijedjetek meg, ne zárjátok be az ablakot, mert garantáljuk, hogy most is csodaépületek - mai szóhasználattal élve újépítésű luxus-negyedek - látványa tárul majd elétek..!
Elsőként a Wekerle-telepet (ami alapvetően Kós Károly természetközeli gondolkodásmódjának kivetülése) mutatjuk meg (ezen fotók között a Barátok közt sorozat épületét is felfedezhetitek), aztán elviszünk Titeket az Óbudai Gázgyár lakótelepére (ami alapvetően a gázgyári munkásoknak épített csodálatos hangulatú, lakható környezet), ezt követően a budai oldalon található Napraforgó utcai kíséreti lakótelepre (ez egy egyedi bauhaus művészeti épületcsoport) evezünk át.
A Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára által, a munkásainak építtetett Ganz-MÁVAG kolónia területén (ú de szörnyen hangzik) gondolnátok, hogy a munkásoknak még medencéjük is volt..? Aztán arra gondoltunk, ha telep, akkor bemutatunk egy századelős művésztelepet is, mind a mai napig működőt, Budapest VIII. kerületéből. Itt, ezen a művésztelepen alkotott pl. Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrász is, a szabadságszobrunk megálmodója és kivitelezője.
Írtó nagy és komplex erre-arra anyag a mostani (dolgoztunk is vele sokat, szeretettel), érdemes majd vissza-visszatérve is szemezgetni az albumok sorában, aztán, ha kedvet kapsz, a jó idő közeledtével helyszíneken is sétálgatni - nyilván szabályok betartásával -, erre-arra.
No. Tehát Wekerle-telep.
A XIX. század végén, XX. század elején a budapesti lakáspiac nem tudott lépést tartani a berobbanó, trendi iparosodás hozta, fővárosba áramló embertömeggel (1873 és 1900 között !két és félszeresére! nőtt Budapest lakossága), így a főváros/befektetők elképesztő gyorsaságú ingatlan-beruházásba fogtak.
A Wekerle-telep megépítését az akkori Pénzügyminiszter, Wekerle Sándor kezdeményezte 1908-ban, munkások számára, azzal a pozitív kicsengésű megkötéssel, hogy a telep legyen élhető, kertvárosi feeling érzését keltő terület (a munkások nagy számban vidékről, falvakból, kertvárosi környezetből érkeztek). Meglepő ez az odafigyelés így a mai világból visszatekintve, nem..?
A Wekerle-telep ma is érzékelhető egyedi arculatát, feelingjét az adja, hogy bár több mint 10 építész tervezte a 48 különböző háztípust, össze tudtak dolgozni, nem egymást próbálták meg űberelni különbözőbbnél különbözőbb megoldásokkal (ok, nyilván a kiírt pályázat is adott egyfajta keretrendszert).
Az említett 48 különböző háztípusból 1925-re 1007 ház épült 4412 lakással, 2, 3 és 4 lakásos földszintes, valamint 6, 8 és 12 lakásos kétszintes épületekkel. 20 000, 80%-ban állami vállalatoknál (pl. MÁV, Magyar Posta) dolgozó ember jutott lakhatáshoz így a Wekerle-telepen. A főteret elhagyva családias hangulatú kertvárosi házacskákkal is találkozunk. Gyertek velünk, először sétáljuk körbe a főteret. A főtér végállomása a lakóknak építtetett csodálatos templom lesz, ahonnan lekanyarodunk a kis utcácskákba, ahol az említett 48 háztípus egyikével-másikával találkozhatunk, pl. láthatunk majd tanítói házat, pékséget, de akár iskolát is. Imádjuk a portálok színeit, az épületeken visszaköszönő, organikus, természetközeli hatást erősítő fa burkolatokat, erkélyeket, spalettákat, a népi szecesszió stílusjegyeit:
A fentebb említett századelős, trendi iparosodás eredménye a fővárosba áramló embertömeg, mely következményeként beindult a lakóépületek robbanásszerű építése. Dominóelvszerűen megnőtt a városi gázfogyasztás, így szükségessé vált egy új légszeszgyár felépítése is, ami ellátja egész Budapest területét gázzal. Ez a gázgyár 1910-14 között épült fel, és ha már felépült, akkor - századelős szociális gondolkodással - felmerült a kérdés, a gázgyári munkások miért ne kaphatnának közvetlenül a gázgyár mellett lakásokat..? Az Óbudai Gázgyár 100 lakásos munkástelepe azon felül, hogy fedelet, sőt, a lakásokhoz tartozó kertet/parcellát is adott a gázgyárban dolgozó munkásemberek számára, egyéb komfortban is részesítette a dolgozókat: a munkástelepen óvodák, iskolák, élelmiszerboltok, és egyéb szolgáltatóegységek is megtalálhatóak voltak. Gyertek velünk a Wekerle-telep után egy másik századelős munkás-luxus hangulatba, ide az Óbudai Gázgyár 100 lakásos munkástelepére, nem bánod meg:
Modernizmus. XX. század eleje, 1920-as évek. Letisztult formák, élhető funkcionális terek, új anyagokkal való kísérletezés, napfény, egészséges élet, jó levegő, természetközeliség. Budára látogatunk, a Napraforgó utcai bauhaus kísérleti lakótelepre. Imádtuk ezt a vizuális egyszerűséget. Gyere velünk:
Munkásluxus medencével, masszázshelyiséggel, fodrászattal, manikűrrel, tekepályával, kaszinóval, folytassuk még..? Megmutatjuk a Ganz-MÁVAG munkásainak épített századelős luxuslakóparkját is úgy, hogy a további érdekességekről az alábbi fotóra klikkelve, vagy ez alatt a link alatt olvashattok.
Ha telep, akkor behozzuk a képbe Európa legrégibb, folyamatosan működő művésztelepét is, ami Budapest belvárosában, a VIII. kerületben található. Itt a művészek nem csak alkottak, hanem laktak is. Ki volt, aki megálmodta ezt a művésztelepet..? A Gellérthegyen található szabadságszobor alkotója, Kisfaludi Stróbl Zsigmond volt az, aki szervezkedett, intézkedett, majd a Százados úti művésztelepen annak alapításától, 1911-től 1944-ig dolgozott is, saját műteremházában. Gyertek velünk a hatalmas témakört átfogó e havi erre-arra hírlevél utolsó albumába, a ma is működő kertvárosi hangulatot idéző belvárosi művészaurába:
Gondoltad volna, hogy egyszer azt mondod egy "telepre", hogy szép..? Neked melyik a kedvenced..? Ha gondolod, oszd meg velünk itt: errearra.fotosajanlo@gmail.com.