LETISZTULT FORMÁK, ÉLHETŐ BELSŐ TEREK, NAPFÉNY, JÓ LEVEGŐ, TERMÉSZETKÖZELISÉG. EZ A NAPRAFORGÓ UTCAI KÍSÉRLETI LAKÓTELEP.

Modernizmus. XX. század eleje, 1920-as évek. Letisztult formák, élhető funkcionális terek, új anyagokkal való kísérletezés, napfény, egészséges élet, jó levegő, természetközeliség. Modernista építészet kulcsszavai. Sokan nem értik, sokan értik és szeretik. Hívják bauhaus-nak is. Egy biztos: meredeken ellenment az azt megelőző szecesszió imádatának. Stílusirányzat, egészen az 1970-es évekig tartó. Tényleg szeretjük. Még úgy is, hogy nehéz fotózni, hisz míg egy szecessziós épület előtt simán elálldogálsz 20 percet az apró részleteiben elveszve, a modernista épületek „kockák”, nem nagyon van rajta mit megfogni. És mégis van bennük egyfajta keretes rendezettség. És az elképzelt, belső nagy terek, és az ablakok, és a félig-meddig látható teraszok.. Ha lehetne egy hónapig olyat, hogy minden épületben élni pár napot, kipróbálnánk. :)

(Ez az album abból a szempontból rendhagyó lesz, hogy az alábbi épületekhez köthető szöveges információ teljes mértékben a napraforgoutca.hu weboldalról származik. A napraforgoutca.hu weboldalt a Napraforgó utcai Bauhaus Egyesület hozta létre. Az egyesület pedig azért jött létre, hogy „a kísérleti mintatelep egységét megőrizze és gondozza”, valamint, hogy a Napraforgó utcai kísérleti lakókótelep „Budapest és Magyarország egyik vonzó látnivalójaként váljon ismertté, mind idehaza, mind külföldön.” Legyen így. Legyen még sok ilyenünk, kívánjuk. :) )

És, hogy miért került a századelős „luxuslakások” rovatához a Napraforgó utcai kísérleti lakótelep, azt mi sem bizonyítja jobban, mint amit a Wekerletelepnél, az Óbudai Gázgyár munkáslakótelepénél, a Ganz-MÁVAG kolóniájánál, és Európa legrégebbi működő művésztelepénél írtunk, és a napraforgoutca.hu is kitér rá: „az 1920-as évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy Budapest lakásproblémáit csak nagyszabású, a korábbi gyakorlathoz viszonyítva radikálisan új elveken alapuló intézkedésekkel lehet megoldani. Az addig érvényes építési szabályzatok megváltoztatására és a lakásépítési programok központi szabályozására volt szükség, hogy elősegítsék a szociálisan rászoruló rétegek lakáshoz juttatását, és a középréteg számára a zöldövezetek megnyitását.”