A MAGYAR ZSENI, AKI MEGTERVEZTE A VELENCEI BIENNÁLÉ EGYIK LEGSZEBB PAVILONJÁT
- ERRE-ARRA fotós ajánló
- jún. 11.
- 2 perc olvasás
A századforduló Európájában egy magyar művész Velencébe álmodta Magyarországot, és ezzel a Velencei Biennálé egyik legkülönlegesebb pavilonját hozta létre.
A boldog békeidők Európája és egy magyar művész világsikere
A századelő mind Magyarországon, mind Európában a „boldog békeidők” időszaka volt. Magyarországon (az Osztrák-Magyar Monarchia részeként) erőteljes fejlődésnek indult az ipar, Budapest például Európa egyik leggyorsabban fejlődő városa lett. 1896-ban megnyílt a kontinens első villamosüzemű földalattija, a Millenniumi Földalatti Vasút, sorra épültek a csodálatos reprezentatív épületeink, kávéházainkban, kulturális tereinkben pezsgett az élet.
Európában virágzott az irodalom, a szecesszió, a festészet, a zene. Olaszországban sem volt ez másképp (Olaszország a századfordulón Európa egyik kulturálisan kiemelkedő központja volt, amely gazdag művészeti örökségével, a képzőművészetek és az opera virágzásával, valamint Róma, Firenze és Velence történelmi presztízsével meghatározó hatást gyakorolt az európai kulturális életre), olyannyira, hogy 1893-ban Velence városvezetése - Riccardo Selvatico polgármester kezdeményezésére - elhatározta, hogy létrehoznak egy nemzetközi művészeti kiállítást. Ez annyira jól sikerült, hogy a Velencei Biennálé mára messze nem egy egyszerű kiállítás, hanem a világ egyik legnagyobb és legbefolyásosabb kortárs művészeti eseménye lett, több mint 90 ország részvételével.
Ebben a lélegző, lüktető, fejlődő századelős Európában volt egy sokoldalú, kiemelkedő tehetségű művészünk, Maróti Géza, aki a Velencei Biennálé olasz szervezői oldaláról megbízást kapott a Velencei Biennálé Magyar Pavilonjának megtervezésére 1895-ben. A terv és az épület annyira jól sikerült, hogy a Velencei Biennálé történetének egyik legszebb és legpoétikusabb pavilonja mind a mai napig.
Hogyan gondolkodott a magyar művész, aki Velencébe álmodta Magyarországot..?
Maróti Géza a velencei Magyar Pavilont nem pusztán épületként, hanem összművészeti, nemzeti reprezentációként fogta fel, ahol a cél egy „Magyarországot sűrítő” művészi élmény megteremtése volt. Gondolkodásának kiindulópontja nem az alaprajzi vagy funkcionális kérdés, hanem az a szándék volt, hogy vizuális benyomásként jelenjen meg Magyarország Velencében. A pavilont ezért a magyar kultúra „látható portréjaként” értelmezte, amelyben a népművészeti motívumok (búzakalász, galamb, stb.) és a szecessziós formanyelv egységbe rendeződik. E szemlélet a századforduló összművészeti (Gesamtkunstwerk) eszményéhez kapcsolódik, amely az építészetet, szobrászatot és iparművészetet egységes műalkotássá olvasztja.
Ki az a ma is élő magyar énekes dalszerző, akinek a dédnagypapája Maróti Géza..?
Milyen hírességek jártak az elmúlt több mint 100 évben a Velencei Biennálé láglátogatottabb pavilonjában, a Magyar Pavilonban..?
Kik azok a magyar művészek, akik a Velencei Biennálé legmagasabb rangú kitüntetését, az Arany Oroszlánt megkapták..?
Csupa-csupa érdekességet hozunk ebben a hónapban is Nektek, gyönyörű fotókkal, apró épület-részletekkel.
_
Köszönet a lehetőségért Bodor Bélának és a szakmai infókért Boros Gézának, a Ludwig Múzeum vezetőinek.
Vélemény-margók az ERRE-ARRA fotós ajánlóról:
Molnár Attila, a Magyarországi Idegenvezetők Szövetsége által kiírt "az év idegenvezetője díj" nyertese:
"Szeretek országot-világot járni ezekkel az online-fotókkal, melyek a hozzájuk kapcsolt történetekkel lesznek kerekek és repítenek tovább egy utazható jövőbe, ami egy fotós vizuális szárnyain keresztül igencsak megtisztelő."
