A VILLA, MELYNEK FALAI EGY GYILKOSSÁG TITKAIT ŐRZIK
A Magyar Királyság kétszeres miniszerelnökét, országgyűlési képviselőt, a debreceni Magyar Királyi Honvéd huszárezred ezredesi rangban lévő parancsnokát, gróf Tisza Istvánt 1918. október 31-én meggyilkolták. Nem harcban, nem tömegek előtti felszólalásakor, nem a Parlamentben, hanem egy teljesen hétköznapi helyszínen, a Városliget egyik oldalán mai napig álló egyik Hermina úti családi házban. Az épület, mint akkor, ma sem tűnik ki a Hermina úti decens házai közül, sőt, lehet mondani, hogy a közvetlenül mellette álló Lechner Ödön tervezte magyar szecessziós mézeskalácsház inkább vonja magára a figyelmet, mint a szóban forgó neobarokk épület.
Mi történt itt..? Kié volt ez a századelős ingatlan..?
Gróf Tisza István itt, ebben a neobarokk épületben lakott feleségével, unokahúgával és néhány fős személyzetével. De ne menjünk ennyire előre..
A villát Róheim Samu fakereskedő építtette. A századfordulón óriási fejlődésnek indult Budapest, bérházak százai épültek, építésükhöz sok egyéb más mellett rengeteg faanyagra volt szükség. Róheim Samu az építkezésekhez szállított faanyagot, de a közlekedésfejlesztési folyamatokat is előre látva potom pénzért vett a váci püspökségtől földet, felparcellázta, majd nagy haszonnal eladta, hisz tudta, hogy azon a területen fog megépülni a Veresegyháza-Gödöllő villamosvasút és hát ugye minden közlekedésfejlesztés értéknövekedést von maga után, így még a vásárlók is jól jártak. Ennek a területnek 1930-ra már 800 lakója volt, ez az akkor beépített óriási terület ma is létezik, Erdőkertesnek hívják. De Róheim termesztett szőlőt is, bort is érlelt, amit hat országba szállított, 1910 körül kőbányát vásárolt, téglagyárat alapított. Róheim Samu éleslátásával, szorgalmával, kapcsolati tőkéinek mozgatásával felküzdötte magát a nagypolgári családok szűk rétegébe. Társadalmi és gazdasági súlyának növekedésével rájött, hogy reprezentálni is szükséges a kapcsolati tőkék megtartása végett, így egy új, fényűzően berendezett lakhely megépítése mellett döntött. Az Pollák Manó építészeti terveinek elkészültét és elfogadását követően 1899-ben kezdődött meg az építkezés, és 1900-ban már be is költözhetett ebbe a prominens épületbe Róheim Samu, neje, Schultz Leontin és az akkortájt 9 éves fiuk, Róheim Géza, aki idővel Ausztrália, Új-Guinea és Mexikó néprajzi kutatójaként, illetve pszichoanalitikusként vált világhírűvé.
És bár a padlástérben egy száz négyzetméteres, két helyiséges műteremlakást is kialakíttatott Róheim az épület tervezése során (itt élt és dolgozott Tornai Gyula festő és felesége Kövér Ilona), szinte még új a villa, amikor Róheim elhatározza, hogy az épület földszinti részét is kiadja, gondolván, hogy az első emeleti szint hatalmas élettere bőven elég hármuknak: a feleségének, fiának és neki. A miniszterelnökségről lemondó, a Sándor-palotából épp kiköltözni kényszerülő, de Pesten maradni akaró Tisza István grófnak figyelmébe ajánlják az épületet. Tiszának megtetszik az épület, nem nehéz megérteni, miért: elegáns belső terek, kényelmes lakótér, kert, és mindez közvetlenül a Városligettel az út túloldalán..hmm.
Hogyan ölték meg gróf Tisza Istvánt, a Magyar Királyság kétszeres miniszerelnökét..?
Bár többen óvták Tiszát, nem vonult vissza vidéki birtokára, a geszti kastélyba, hanem Budapesten maradt, és 1917-ben beköltözött a fent említett Róheim-villába feleségével, Gyulai Ilonával, és unokahúgával, Almássy Denise grófnővel.
(Történelmünk hol tart 1917-ben, 1918-ban..? Magyarország 1917-ben az I. világháború negyedik évében volt a kimerülés és a gazdasági válság árnyékában, 1918-ra pedig megérkezett a sorsfordító összeomlás, az első világháború vége és a történelmi Magyar Királyság felbomlásának kezdete.)
És, hogy az 1918. október 31-i merénylet hogyan történt, erről ezen időtávból talán leghitelesebben a Magyar Hírlap 1918. november 1-i számához lehet visszanyúlni, amit meg is tettünk:
"A Hermina út 35. szám alatti villában, a gyilkosság délelőttjén egy katonatiszt és egy polgári ruhás férfi jelent meg. Bebocsáttatást kértek. Tisza dolgozószobájában fogadta őket.
- Mit óhajtanak?
A civil válaszolt:
- Ön rejtegeti azt a disznó cseh ügyészt, aki a vádat képviseli ellenem?
- Nem rejtegetek senkit sem.
Az idegenek hamarosan eltávoztak… Minden valószínűség szerint csak előzetes kémszemlét tartottak, hogy otthon van-e Tisza, akiről azt híresztelték a városban, hogy nincs Pesten.(...) Napközben a külső Hermina úton, a villa tájékán sűrű tömeg verődött össze. Este egynegyed hét óra tájban nyolc baka átmászott a magas vasrácsos kerítésen és a kert pázsitján át a házhoz lopódzott. A hátulsó ajtón mentek be. A Tisza István őrizetére rendelt csendőröket békésen lefegyverezték és benyomultak a villa halljába. Az inas útjukat állta. A zajra előjött Tisza István, felesége és unokahúga, Almássy Denise grófnő. Tisza kezében revolver volt. A katonák szemrehányásokkal illették:
- Öt éve háborúskodunk miattad… Te vagy az oka az ország pusztulásának!
- Gazember voltál mindig!
Aztán rákiáltottak, hogy tegye le a revolvert.
- Nem teszem le, maguk is fegyverrel jöttek!
- Tegye le, kiáltott egy harmincévesnek látszó nyurga szőke ember.
- Nem teszem!
- Álljanak félre a nők!
- Nem állunk.
Tisza néhány lépést hátrált, letette a revolvert.
- Na, hát mit akarnak?
- Maga az oka a háborúnak!
- Tudom, hogy mi történt, hogy rengeteg vér folyt, de én nem vagyok az oka.
- Négy év óta vagyok katona. Roppant sok család veszett el az ön gazembersége miatt. Lakoljon érte!
- Nem én vagyok az oka!
- Álljanak félre a nők!
Semmi válasz…
- Maga hozta ránk ezt a szörnyű vészt, most itt a leszámolás…
Három lövés dördült. Tisza előre bukott a szőnyegen. Két golyó találta, egy a hasába fúródott, a másik a vállába. A harmadik Almássy Denise arcát érte.
- Végem van, - mondotta Tisza, ennek így kellett lennie.
A katonák, mialatt áldozatuk haláltusáját vívta, elsiettek. Hogy milyen csapattesthez tartoztak, nem tudják.”
Az ügy mind a mai napig tisztázatlan maradt.
Mi lett a Róheim-villával..?
A villa története természetesen nem ért véget Tisza István meggyilkolásával, hiszen az épületnek még csaknem három évtizeden át megmaradt a Róheim családhoz kötődő volta. Róheim Samu és felesége 1936-ban anyagi nehézségek miatt kénytelenek voltak eladni az addigra már évtizedek óta otthonukként szolgáló villát egykori bérlőiknek, a báró Waldbott családnak, miközben az ingatlan egy részét visszabérelték.
Róheim Samu 1939 januárjában, immár az eladott ház falai között halt meg. Fiuk, Géza ekkor már Amerikában élt, özvegye pedig még néhány évig bérlőként maradhatott abban a villában, amelyet valaha férjével együtt építtetett, és amely egykor társadalmi felemelkedésük jelképe volt. Az 1945 után kialakuló új politikai és társadalmi rendszer azonban őt is megfosztotta otthonától: Róheimné Schultz Leontinnak el kellett hagynia a Hermina úti villát, és a Chevra Kadischa Amerikai úti szeretetotthonába került, ahol 1952-ben halt meg.
A Róheim család története ezzel véget ért a Hermina úton, a villa azonban megmaradt, és ma is ugyanott áll, ahol Róheim Samu több mint százhúsz éve felépíttette. Falai között azóta is ott van a századforduló nagypolgári világának emléke, Tisza István utolsó éveinek története és az 1918. október 31-i gyilkosság emlékezete.
Nézd meg kívülről-belülről ezt a gyönyörű Hermina úti villát, és azt a pontot, ahol a Tisza-gyilkosság történt.
_
A történet feldolgozásához használt források:
https://www.youtube.com/watch?v=TkAxrHcibiE
https://zugloonline.hu/a-villa-ahol-tisza-istvant-meggyilkoltak/
https://pestbuda.hu/cikk/20171031_a_roheim_villa_titka_99_eve_gyilkoltak_meg_tisza_istvant
https://www.budapestfolyoirat.hu/2020/08/kikoto-a-liget-partjan
 A Budapest XIV. kerületében, a Városliget egyik oldalában található a neobarokk Róheim-villa, amely 1900-ban készült el. A házat Róheim Samu fakereskedő építtette családjának, tervezője Pollák Manó volt. |  A bejárattól elindulva egy faragott korlátú fehérmárvány lépcső vezet az épületben felfelé, jobbra pedig ezen a csodálatos térelválasztón léphetünk be abba a helyiségbe, ahol gróf Tisza István miniszterelnököt meggyilkolták. |  A Róheim-villa fehér márványlépcsőjének részlete: a gazdagon faragott korlát díszes talapzata jól mutatja, milyen igényességgel alakították ki a századfordulós villa belső tereit. |
|---|---|---|
 Amikor Róheim Samu 1899–1900 között felépíttette villáját Pollák Manó tervei alapján, a ház központi részébe egy pompás, kétszintes, nyitott hall került. A tér ma is érzékelteti a századforduló nagypolgári otthonainak reprezentatív világát. |  A Róheim-villa egyik legkülönlegesebb helyisége a gazdagon díszített, orientális hangulatú mór terem. Faragott oszlopai, díszrácsai és kazettás mennyezete az Ezeregyéjszaka világát idézik. Róheim Samu üzleti tárgyalásaihoz is ezt a különleges szobát használta, mert a fal mögött kialakított titkos rejtekhelyről észrevétlenül hallgathatta üzletfeleit, így pontosabban felmérhette valódi szándékaikat és alkupozícióikat. |  A Róheim-villa mór termének gazdagon díszített részlete. Az orientális motívumok, a faragott elemek és a finom díszítés különleges hangulatot adnak a helyiségnek. |
 A mór terem egy újabb részlete a Róheim-villában. A gazdag ornamentika és a faragott díszítőelemek jól érzékeltetik, milyen reprezentatív környezetet teremtett Róheim Samu a villában. |  A mór teremből is nyíló Zodiákus-terem a Róheim-villa egykori úri ebédlője, illetve nagy nappalija lehetett. A mór teremmel és a télikerttel összenyitható helyiség egykor hatalmas, reprezentatív lakóegyüttest alkotott, amelynek leglátványosabb részlete a Zsolnay kerámiából készült csillagjegyekkel díszített mennyezet. |  A Zodiákus-terem kazettás mennyezetének mezőiben Zsolnay kerámiából készült csillagjegyek sorakoznak. A Róheim-villa különleges díszítésén többek között a Rák, az Oroszlán, a Mérleg és a Halak jegye is felismerhető. |
 A fogadóteret (hallt) egy szecessziós mintázatú, eltolható üvegfal választotta el a földszinti szalontól. Amikor a fegyveres katonák betörtek a hallba (4. fotó), Tisza István, a felesége és unokahúga, Almássy Denise grófnő ebből a térből, a szalonból léptek elő, hogy szembenézzenek a merénylőkkel. |  A Róheim-villa szalonjának részlete, eredeti ablakzárral. Egy apró tárgy, amely több mint száz év után is őrzi a századfordulós enteriőr hangulatát. |  A szalonszoba egyik részlete. Mintha itt valóban megállt volna az idő: a megmaradt építészeti részletek között ma is könnyű elképzelni a villa egykori lakóit. |
 A Róheim-villa szalonszobájának gazdagon kidolgozott stukkódísze. A finom ornamentika ma is megmutatja, milyen részletgazdagon alakították ki a századforduló nagypolgári otthonának belső tereit. |  Újabb részlet a Róheim-villa szalonjának stukkódíszítéséből. A falak és mennyezetek dekorációja legalább annyira fontos része volt a villa reprezentatív belső tereinek, mint a bútorok és a berendezés. |  A szecessziós mintázatú eltolható üvegfal behúzva, e mögött található az előbb említett szalon. A szalon és a hall határán, a sötétbarna parkettacsík vonalán állt a tragédia időpontjában gróf Tisza István, felesége és unokahúga, Almássy Denise grófnő. |
 A Róheim-villa halljának az a pontja, ahonnan a fegyveres katonák 1918. október 31-én a szalonban álló Tisza Istvánnal, feleségével, és unokahugával szembekerültek. Három lövés dördült. Tisza előre bukott a szőnyegen. Két golyó találta, egy a hasába fúródott, a másik a vállába. A harmadik Almássy Denise arcát érte. Gróf Tisza István, a Magyar Királyság kétszeres miniszerelnöke ezen a ponton vált gyilkosság áldozatává. |  A Róheim-villa első emeletére vezető lépcsőház faragott részletei újra megmutatják, milyen gazdagon alakították ki a ház belső tereit. A lépcső és a fakorlát nem egyszerű közlekedő, hanem a villa egyik legszebb iparművészeti részlete, amely aztán majd továbbfut az emeleti galéria korlátrendszerén is. |  |
 A Róheim-villa emeleti galériájának gazdagon faragott fakorlátja. A galériát a villa felújításakor eredeti formájában állították vissza, így ma ismét látható az épület egykori belső térszervezése. |  Az első emeleten elhelyezkedő, üvegfallal/ablakkal elválasztott helyiség, a nappali szalon a család intim szalonja volt, itt csak a közelebbi barátokat látták vendégül, illetve itt zajlottak a családi étkezések. |  Egy eredeti kilincs a Róheim-villában. Apró részlet, mégis sokat mesél arról, mennyi minden maradt fenn a több mint százhúsz éves épület eredeti belső kialakításából. |
 Róheim Samu fakereskedőként pontosan tudta, milyen az igazán jó faanyag. A villa belső tereinek gazdag faragásaiban újra és újra visszaköszön az anyag szépsége és a gondos megmunkálás: ez a részlet is erről mesél. |  Róheim Géza, a későbbi világhírű néprajzkutató és pszichoanalitikus a villa csendesebb, udvari részében kapott helyet. Lakrészéhez hálószoba és egy nagy, könyvekkel teli dolgozószoba-könyvtár tartozott – itt vonulhatott vissza a családi élet zajától, és itt kezdte írni első néprajzi tanulmányait. |
