A "Budai várnegyed látnivalói" sorozat eddigi 26 albumát most egy beülős/kiülős/leülős albummal egészítjük ki. Megmutatjuk Nektek a Ruszwurm házat, annak is a Ruszwurm cukrászdáját, melynek csodálatos Biedermeier berendezése túlélte az 1848-as szabadságharcot, és a II. világháború ostromát is.
Ruszwurm ház. Bal oldalán a lakásokhoz vezető kapu, jobb oldalán üzlet. Az üzlet 1827 óta cukrászdaként funkcionál. Cukrászda, melynek csodálatos Biedermeier berendezése túlélte az 1848-as szabadságharcot, és a II. világháború ostromát, védetté nyilváníttatott. Ide lépett be, ezt az enteriőrt láthatta a szomszédos Dísz téren lakó gróf Edelsheim-Gyulai Ilona, Horthy István (Horthy Miklós kormányzó fia) felesége, miközben forró csokoládét kortyolgatott, de ide járt be Sissi társalkodónője, Ferenczy Ida is, aki itt vásárolt naponta reggelit az osztrák császárnénak és magyar királynénak. Sissi többnyire jegeskávét, finom illatú, leheletkönnyű kuglófot és fodormenta rudacskákat fogyasztott. (Sissit és Ferenc Józsefet egyébként a szomszédos Mátyás-templomban koronázták magyar királynővé és királlyá 1867-ben.)
Node mi is ez a Ruszwurm cukrászda, és mi az oka, hogy egy csomó előkelőség járt ide ..? A válasz egyszerű: szorgalom, alázat, és jó elhelyezkedés.
A cukrászda érdekes módon mindig női ágon öröklődött. Schwabl Ferenc cukrász 1827-ben létrehozta a cukrászdát, de 3 év múlva meghalt: felesége vitte tovább az üzletet, aki idővel Richter Lénártné lett. Richter Lénárt is meghalt, Richter Lénártné segédjével, Müller Antallal folytatta az ipart. Meghalt Richter Lénártné, megérkezett a képbe Müller Antal lánya, Róza, aki maga nyújtotta át Sissinek Sissi és Ferenc József koronázásakor a cukorból és tragantból készített koronázási dobot és cukorvirágot. Müller Róza férjhez ment, s hogy hogy nem, akkoriban nem dívott nőként tulajdonosnak lenni, így lett Müller Róza férje, Ruszwurm Vilmos (aki ott inaskodott) tulajdonos, és a neve után a cukrászda elnevezése Ruszwurm cukrászda.
A „Ruszwurm-csapat” ontotta a süteményeket: elképesztő mennyiségben érkeztek a megrendelések karácsonykor, újévkor, farsangkor. Torta, fánk, fagylalt hegyek, krémek, bonbonok, kávé, forrócsoki: minden volt, amibe csak egy talpalatnyi kis cukor is belekerülhetett. Elképesztő teherbírás, szorgalom, minőségre való törekvés, ez jellemezte az öreg Ruszwurmot - aki állítólag jellegzetes alak volt fehér kötényével, sapkájával és szakállával – és Ruszwurmné Müller Rózát, aki bár facet to face kapcsolatban volt Sissivel, az utolsó pillanatáig, hajlott háttal is borzasztó szerényen vitte ki a süteményeket az eladótérbe. Ruszwurmék 1922-ben visszavonultak, az üzletet a régóta ott dolgozó Tóth Ferencnek adták át, aki megtartotta a nívót, és még húzott is rá egy lapáttal (nyitott még három másik Ruszwurm alapokra húzott cukrászdát), de 1950 körül az államosításnál elvesztett mindent.
Ma Szamosék (a marcipánosok) menedzselik a cukrászdát, hasonló minőségi szinten, mint elődjeik.
A "Budai várnegyed látnivalói" sorozat eddigi albumait ITT találhatjátok.