Ezt a csodálatos, egyedi épületet, a Párisi udvart egy kőműves sorból kiemelkedő fiú, Schmahl Henrik tervezte, és adta be a tervét az üres telket megvásárló Belvárosi Takarékpénztár által kiírt tervpályázatra. Az épület terve olyannyira jól sikerült, hogy 43 pályázó közül ő nyerte meg a tendert. Három évnyi építkezés után az 1900-as évek elején adták át az épületet, melynek jó pár emeletére szemet vetett korának egyik kiemelkedő fotográfusa, Uher Ödön. Elköteleződése az épület iránt nem csoda: ha végignézitek a fotóinkat, a portál, majd a passzázs rész is árasztja magából a klasszicista-barokkos környezetbe ágyazott feltűnő, de mégsem giccsbe hajló sajátságos palota-feelinget, melyben látható még arab-gót betoldás is. No, hát Uher Ödön, császári és királyi fényképész is beleszeretett ebbe a felsőkategóriás miliőbe, és létrehozta - elmondások alapján - az egyik legszebb és legmodernebb fényképész-műtermet Budapesten. Uher Ödön fiának visszaemlékezése szerint: „...az ötödik emeleten egy nagyszabású fényképészeti üzemet rendezett be, amelynek az egész Monarchiában nem volt mása. Két nagy műterem, két asszisztens és 24 alkalmazott állott rendelkezésre. A negyedik emeleten volt a lakásunk, a földszinten bejáratként egy „photoüzlet” ahonnan lift vezetett fel a műterembe.”

(Megjegyezni kívánjuk, hogy a másik császári és királyi udvari fényképészünk, Mai Manó által építtetett épület is csodálatos.)

 

A fenti leírás alapján látható, hogy Schmahl Henrik az épületbe lakásokat, az épületen belül passzázst, valamint az utcáról nyíló üzlethelyiségeket, nem utolsósorban pedig az építtető, azaz a Belvárosi Takarékpénztár számára - külön reprezentatív bejárattal - irodákat tervezett.

 

Az alábbi fotókon megmutatjuk az épületet kívülről, majd beviszünk az épület belsejébe is, hogy láthasd Budapest egyetlen, máig megmaradt századelős bevásárló udvarát. Az épület annyi, de annyi csodálatos részlettel van teli, hogy percekig lehet szemlélni egy-egy részletét.