Míg Klösz György imádott Budapest utcáin sétálni és úgy fotózni, addig Mai Manó (ez az igazi neve) császári és királyi udvari fényképész műteremházat építtetett. Klösz György az épített örökségre volt fogékony, a nála 11 évvel fiatalabb Mai Manó az embereket fotózta.

Mai Manó megadta a módját, tudta, hogy a sikeres egzisztencia-építésének vissza kell köszönnie: igényes, ízléses, jómódot reprezentáló házat építtetett magának a Nagymező utcában. A neoreneszánsz épület egyedi: kívülről három, közben meg belülről nyolc szintes. Kívülről szobrok, domborművek, díszítések és terrakotta lapokra festett freskók díszítik, belülről a nyolc szint a pincével kezdődik, aztán jön a földszinti bejárat belépője, a félemeleti Kismanó Galéria, emeleti kiállítótér, második emeleti üvegműterem, felette a könyvtár, és legfelül van még egy kettéosztott tér. Mai Manó és családja az utcai szárnyrészben lakott, és az utcai rész üvegműtermében dolgozott, viszont volt annyira előrelátó, hogy a belsőudvari részre bérlakásokat húzatott, így a ház fenntartása tulajdonképpen rentábilissá vált, sőt.

Mai Manó fotográfus műtermében való fotózkodáshoz sorba állt a jómódú polgárság: trendinek számított, ha a család a Mai Manó műteremben járhatott. Mai Manó dominánsan gyermek- és családfotókat készített.

Budapesten, ha sétálsz, és felfelé nézel, csodákat lelsz. Egyik ilyen kedvenc csodánk a Mai Manó ház. Imádjuk a kék. sárga, zöld Zsolnay pirogránit burkolatát, elképesztő cuki a kapu fölötti puttó, aki fényképezőgépet tart a kezében, aztán imádnivaló a sok-sok levélsoros ciráda is, és a külcsin után a belbecs.. Gyere velünk, és megérted..