Elsőként belépünk Arany János még ma is érzékelhető nagykőrösi aurájába (a város egyébként az elmúlt közel 130 évben nem keveset tett azért, hogy az Arany János brand fennmaradhasson). Szóval ebben a részben a csodálatosan felújított, rendezett, tiszta, levegős, emberközeli léptékű belvárosban Nagykőrös épített örökségét megbámulva (a város egyébként egy halom díjat zsebelt be az utóbbi időben, pl.: Virágos Magyarországért környezetszépítő verseny különdíja, Kulturált Települési Környezet Díj, Köztérmegújítási nívódíj, Kerékpárosbarát település, Hild János-díj, Magyarország Legszebb Főutcája Díj) koptatjuk cipőnk sarkát azokon az útvonalakon, ahol Arany János is tette ezt 1851 és 1860 között. Igen-igen, Arany ebben az időszakban ide költözött feleségével, és az akkor 10 éves lányával, Julisával, valamint a 7 éves Arany Lacikával, hisz meghívást kapott a helyi református gimnáziumba, tanári poziba. Ha Arany János éppen nem tanított a gimiben, akkor alkotott. Itt írta meg többek között az áltiban, vagy a középisiben nekünk már kötelezően megtanulandó Walesi bárdok-ot, a Szondi két apródját, vagy az Ágnes asszonyt. Aztán azt, hogy melyik általunk is bejárt belvárosi útvonalon pattant ki Arany János fejéből Ágnes asszony és az ő véres lepedője, vagy éppen fagyit vett-e a gyermekeinek a főtéren, miközben úgy döntött, nem ír dicsőítő verset a Magyarországra érkező Ferenc Józsefnek, hanem helyette megírja inkább az áthallásokkal teli Walesi bárdok-ot, no azt elképzelni sem tudjuk.. :)