Ez az az album, ahol a szöveg sokkal-sokkal több, mint a fotó. Egy vérengzés mementója, nincs olyan székely, akinek az arca ne komorulna el, ha szóbajön a székelyek egy csoportja ellen elkövetett tömeggyilkosság. 1763-at írunk, bécsi utasításra Adolf Buccow tábornoknak „semmi más” dolga nem lett volna, mindössze annyi, hogy szervezzen Erdélyben három székely és két román hadezredet. Ugye, hogy 1000 km-ről ez csak egy utasítás, tollvonás mondhatni, ami pikk-pakk végrehajtható..? Ezzel az utasítással azonban a székelyek évszázados katonáskodási hagyományát, kiváltságaikat húzták keresztül, amit a székely ember nem tűrt. Buccow nem tudott mit kezdeni a helyzettel, visszahívták. Jött báró Siskovics József altábornagy, aki minden teketória nélkül 1764. január 7-én, egy havas téli éjszakán ágyútűzzel megsorozta a békés Mádéfalvát (ott találkoztak a székelyek vezetői). Azon az éjszakán 200 ember, köztük ártatlan gyermekek és nők vesztették életüket.

Az emlékművön az alábbi üzenet olvasható 1899-ből: "A császári katonaság által védtelenül lekaszabolt csíki és háromszéki 200 székely vértanú emlékére, kik az ősi szabadságért vérzettek el. Székelynép! Itt hullott őseidnek vére, kiket zsarnok önkény bosszús karja ére, mindőn alkotmányos szabadságod védték. Szörnyűkép olták ki sok ártatlan életet, de bár elvesztek ők ádáz fegyver alatt, emlékök nem vész el, örökre fennmarad, mert hű kegyeletben megtartod őseid. Így él majd emlékök időtlen ideig.”

Ha csíkrákosi templomot csodálsz (ami olyan, mint egy képregény), gyere el ide a 2,7 km-nyire lévő mádéfalvi emlékműhöz is.