Lőkösháza annyira keleten van, hogy "jobb oldalról" már a romániai területen található Arad megye határolja.

Mit érdemes tudni erről a kastélyról, amit van, hogy Bréda-kastélynak, van, hogy Vásárhelyi-Bréda kastélynak hívnak..? A kastély 1768 és 1810 között épült (pont akörül, mint a gyulai Százéves cukrászda gyönyörű épülete), és az akkori aradi főispán, Vásárhelyi I. János építtette magának, aki kiemelten kérte (vélhetően Pollack Mihályt), hogy a kastély hasonlítson egy számára (egyes vélemények szerint anyósa számára) oly tetszetős kastélyra, méghozzá a Vicenzában található reneszánsz Villa Caprára. A kastély elkészült, Vásárhelyi I. János két gyermeke János és Albert nemcsak, hogy felcseperedett itt, a testvérek aztán saját családjaikkal is itt laktak, ebben a vadszőlővel futtatott kastélyban, melyet körülöleltek az aranyeső bokrok, a nyárfasorok, a fenyvesek, a gyümölcsös- és veteményeskert, a szőlőskert, a méhkaptárok, a baromfiudvar; a lovak és tehenek, a kutyák és a macskák garmadája. Ilyen idilli környezetet képzeljünk el akkor is, amikor Vásárhelyi Veronika, János ükunokája 1920-ban a kastélyban meglátta a napvilágot. Senki nem gondolta akkor még, hogy Veronika majd egy napon teljesen felbolydítja Lőkösháza csendes, tanyasi életét. Hogyan..? Veronika 17 éves, amikor egy pesti osztálytársnőjénél rendezett teadélutánon meglátja Kállay Kristófot, akivel első látásra szerelembe is esik. Az első látásra szerelem után öt évet kellett várnia, hogy az eljegyzés 1942 májusában megtörténhessen, nem is akárhol, a Sándor-palota (ma köztársasági elnöki palota) nagy ebédlőjében. Miért ott..? Mert az első-látásra-szerelem-Kállay-Kristóf édesapja Kállay Miklós miniszterelnök volt, Kristóf pedig az ő magántitkára. A Vásárhelyi szülők viszont az eljegyzés alkalmával kikötötték, bizony a lányuk esküvője nem máshol, a lőkösházi Vásárhelyi-Bréda kastélyban, és annak kápolnájában lesz, 1942. júliusában. El lehet képzelni, innentől mekkora felbolydulás vette kezdetét.. Frissen meszelték a lőkösházi tanyavilág házainak falait, rózsákkal, szegfűkkel, liliomokkal, borsóvirágokkal és tátikákkal díszítették fel a kastélyt, kápolnát. Lett a már amúgy is csodálatosan berendezett kastélyban kelengye, lenvászon fehérnemű, herendi porcelán, címeres ezüst, kézzel varrt és kézimunkázott asztalnemű, minden, mi szem-szájnak ingere. Egészen 1944-ig. Ugyanis akkor - elmondások alapján -egyrészt a német SS tisztek, másrészt a család komornyikja és felesége hat vagonnyi vagyont pakolt fel, és vitt át Szlovákiába magáncéllal. Sem a vagyontárgyak, sem a kastély leltári feljegyzései nem kerültek elő azóta sem.

És bár egészen idáig a Vásárhelyi családról (aki ugye nem is kis magasságokba jutott) írtunk, felmerül, a kastélyt miért hívják Bréda-kastélynak, vagy Vásárhelyi-Bréda kastélynak..? A válasz annyira fura. Azért, mert Vásárhelyi Albert unokája, Ilona - aki a birtok örököse volt - 1881-ben gróf Bréda Viktorral kötött házasságot. Elképesztő. Mai fejjel nem is értjük, hogy egy nő anno hozzáment egy férfihez, hogy aztán az otthona átkerüljön a férje nevére..