Kővágóörs asszonyai kijártak ide, a kristálytiszta vizű patakocska fölé felhúzott (természetesen helyi vörös homokkőből készült) mosóházba mosni. Hetente csak egyszer mostak, a nagymosás pedig havonta volt. A ruhákat a fejükön, lavórban, vagy talicskán hozták ki ide (olyan 500 méterre a falu központjától egy útfordulóban vagyunk, egy sarki kőkereszt magasságában). Úgy képzeld el, hogy a mosóház aljában egy résen keresztül be, egy résen keresztül folyt ki a víz. A mosónők egyensúlyozó művészek is voltak, két pletyka között pallókon állva ütögették, sikálták, mártogatták a ruhákat a vízbe. A patak folyását figyelembe véve a mosóház alsó részén volt a ruhák mosása (házilag készült disznózsír szappannal), felső részen a ruhák kiöblítése (hogy ne a koszos vízbe történjen az öblögetés). Egy-egy mosás 3-6 óráig is eltartott, szóval volt idő az eszmecserére.. :) A mosóház alatti részre építették a falu vágóhíd épületét (közvetlen a mosóház folytatása, brrr, de már nem látszik, csak néhány helyen a fala), viszont a vágóhidat szombatonként használták, amikor nem volt mosás. A mosásnak is szigorú rendje volt ám, például pénteken nem mostak az asszonyok (úgy tartották, aki pénteken mosott ruhát hord, belecsap a villám), vasárnap sem, egyházi ünnepek napjain sem, nem mostak Luca napján és halottak napján sem. (Mi családilag már csak december 31-én nem mosunk, mert akkor elmossuk a szerencsénket.) ;)

 

A mosóházak Balaton-felvidék specialitásai. Mutatunk még egy mosóházat, a Köveskálit, hasonlítsd össze őket.