A XIX. század végén Ferencvárost a gyors és látványos iparosodás jellemezte: a Ferencváros Duna melletti vízimalmainak szerepét a gőzmalmok vették át. A gőzmalmok, és az itt működő üzemek hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar főváros a világ második gabona-feldolgozó központja lett. Nem véletlenül hívták anno a Ferencvárost a malmai miatt „Budapest gyomrának”.

A gyárak, hovatovább a Ferencvároson végighúzódó gyárnegyed létrehozása munkásemberek sorát vonzotta a környékre, ami értelemszerű lakáshiányt képzett. A lakáshiány és a szegénység volta miatt a munkásembereknek, családoknak nem maradt más lehetőség, mint az ágybérlet, túlzsúfolt szobák bérlése. Az viszont, hogy az 1838-as pesti árvíz (tudod, itt mentette báró Wesselényi Miklós is az embereket) ezt a részt (is) földig tarolta, lehetőséget biztosított a városrész újragondolására, és újjáépítésére. Így született meg Ferencvárosban egy szeretnivaló kis tér, a Ferenc tér, így épülhettek fel a teret körülvevő polgári lakóházak, így kezdődhetett meg Ferencvárosban a szociális bérházak építése, amik között a gyermek József Attila és jópár ház között ma még mi is járhatunk-kelhetünk.

No, hát ezen rovatunkban igyekszünk József Attila gyermekkori útvonalait követve pár, a család életének meghatározóbb ferencvárosi épületeit bemutatva a századelőbe visszautazni.