Három évig tartó építkezés eredménye egy modern, századelős kisváros. Ennyi idő kellett, hogy szépszüleink a századelőn egy kiemelt beruházást „ától zetig” levezényeljenek. Az építkezés hatalmas volumenét jól mutatja, hogy annak megkezdésekor a Várpalotai Ipartelepek Rt. bejelentette, hogy a kisváros építésének kiszolgálására egy teljesen új téglagyárat létesít.

Hatvan épületet húztak fel a semmiből, tizenkét szintén akkor kialakított utca mentén. Az utcák kivilágítást is kaptak, úgy, hogy akkor még Budapesten is gázlánggal világítottak. Emellett a kisváros önálló szennyvíztisztító telepet, önálló víztornyot (kettőt is, az egyik ITT van, ezt Magyarország legszebb víztornyának is nevezik), vezetékes ivóvizet, önálló gőz- és „dynamogépekkel” működtetett gépházat is kapott. Ami ma már természetes, akkor innováció volt innováció hátán.

A műszaki luxushoz felsőkategóriás luxuskörnyezet is dukált: kialakított patakocska, tavacska, hidacska, lombos sétakertecske, saját színház, saját kaszinó, saját kórház, saját vágóhíd, saját tejgazdaság, saját jéggyár (ugye akkor még nem volt hűtőszekrény), sőt, saját pénznem is járt.

A századelős, egymáshoz historizáló vizualitással kapcsolódó, Kondor Márton és Feledi József által tervezett csodálatos épületek is hozzáadtak a megvalósult szenzációhoz. Hogy némi üröm is vegyüljön az örömbe, a kisváros bizony az I. világháborúra készülő Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb tüzérlaktanyájának készült. Ennek megfelelően a kisvárosban keskeny nyomtávú vasúthálózat, léghajócsarnok, összeszerelő műhelyek is megtalálhatóak voltak. A modern kisváros a befogadó hajmáskéri ófalutól falakkal elzártan, szinte hermetikusan elkülönült. A létesítmény 260 tisztnek, 2000 legénynek, hivatalosan foglalkoztatott kiszolgáló személyzetnek adott otthont. Érdekesség, hogy a kiszolgáló személyzet bejegyzett alkalmazotti listáján örömlányok is szerepeltek, így a szolgáltatásuk hivatalos volt, orvosi felügyelet is járt nekik.

Az egykor hatvan épületet számláló területen mára az épületek fele bontásra került, a századelős luxus-kisváros megmaradt épületei hektikus visszásságot mutatnak: vannak Hajmáskér település által felújított épületek (pl. a laktanya főbejáratának megmaradt épületrésze - ma kulturális tér, fogadó; a lovarda - ma az általános iskola tornaterme; tiszti épületek - ma általános iskola, valamint közösségi ház), vannak bérlő cégek által korhűen felújított, vannak bérlő cégek által teljesen terület-idegenné átalakított, és vannak az enyészetnek átadott, urbex kedvelők számára kincsesbánya épületek. Ilyen urbex pont például a háromszintes, összesen 6000 négyzetméter alapterületű, kastélynak is nevezett parancsnoki épület. Ez az épület rejti a fentebb említett egyik víztornyot is (a víztorony 50 méter magas, négy apró sarokbástyával és erkéllyel díszített), és a szintén fentebb említett színháztermet, kaszinót.

Az alábbi fotóalbumainkkal igyekszünk betekintést nyújtani ebbe a hektikus, ezáltal egyedien varázslatos aurába!