EGY VÁRNEGYEDBELI ÉPÜLET, AMI IGENCSAK SOKAT LÁTOTT..! - DÍSZ TÉR 6.

Cuki, élhető házacska, csodálatos, talán a budai várnegyed legszebb kapubejárójával, és a kapubejáró fölötti kovácsoltvas díszítésével. Az épület letisztult, a bejárata nőies hatást kölcsönöz. Ebben az épületben élt egy nő (is) egyébként. A hölgy előkelő megjelenésű volt, német, francia és angol nyelven beszélt; örökölt, férje után egy vállalatot, sok-sok magánvagyont, így ezt a házat is. A hölgy Gombaszögi Frida, aki sajtómogul férje halála után átvette a vállalat irányítását hátrahagyva a színészetet, ezáltal a Nemzeti Színházat, Vígszínházat is. Az állam a nyomdaipari vállalatot 1939-ben elvette tőle, a II. világháborút Frida még Magyarországon vészelte át, majd 1948-ban a testvéréhez Amerikába utazott, ahol találkozott Molnár Ferenccel és Gréta Garbóval is. Marasztalták a kintiek, de ő hazajött. 1950-ben elvették mindenét (ezt a cuki, élhető kis házacskát is), Budapestet is el kellett hagynia.

Mendemondák szerint Gombaszögi Frida csodálatos nő volt, IV. Károlyként megkoronázott trónörökös is szemet vetett rá, egyesek szerint kedvese is lett 1908-ban. Sőt, Frida Vígszínházi tagsága alatt egy fiatal rajongója rálőtt (Frida az arcán sérült, melyet Frida Irén húgának férje, a kozmetikus-bőrgyógyász László Ernő szinte teljesen eltüntetett), majd a rajongó öngyilkos lett.

Gombaszögi Frida a fentebb említett magasságokból pillanatok alatt a mélységbe zuhant, nem alkohol, hanem édességfüggő lett, elhízott, olyannyira, hogy aztán legendák szerint szexuális étvágya kielégítéseképpen már mélyen a pénztárcájába kellett nyúljon, hogy a délceg katonatisztek felmenjenek hozzá.

No, hát ezen a csodálatos kapun jött-ment ki-be ez a sok mindent megélt, sok mindenkivel találkozó, anno nagy befolyással bíró hölgy, a kor Gombaszögi Fridája.