Egy igazán izgalmas, drámai, mélyen emberi családtörténetet mutatunk Nektek, amelyben megfér egymás mellett a gazdasági felemelkedés, a társadalmi ranglétrán való előrelépés, a tragédiák, a gyilkosság és az öngyilkosság is. Egy család, amely túl közel került a Naphoz, és túl gyorsan hullt alá.

 

A századelőn Budapestet gyors és látványos iparosodás jellemezte, mely nemcsak a gazdaságot, hanem a város társadalmi összetételét és építészetét is alapvetően átalakította. A gyárnegyedek létrehozása munkásemberek sorát vonzotta az adott környékre, a fellendülő gazdaság a piaci réseket jól megtaláló vállalkozók, gyárigazgatók és családjaik erőteljes anyagi gyarapodását tették lehetővé.

Egy ilyen gyárigazgató volt Stern Ignác is, aki Újpesten megalapította szesz-, és szeszfinomító gyárát, melyet diverzifikált: a nyers szesz (ebből készült a kereskedelmi célra előállítható szesz) és a denaturált szesz (ez a mérgező szesz, pl. manapság kékre vagy lilára színezik, ilyet használunk a nyári sütögetéshez is) mellett élesztőt állított elő, az élesztő melléktermékéből moslékot, melyet szintén eladott, sőt, idővel ők maguk is foglalkoztak ökör- és sertéshizlalással. A vállalkozás jól ment, Stern Ignác az újpesti Árpád úton létrehozott gyárában 150 újpestinek adott munkát, megalapozta a család vagyonát és két fiát, Lajost és Artúrt kitaníttatta. A család kevésbé ismert, nevük mégis fennmaradt Budapest talán leghangulatosabb utcájában, a Városligethez közel eső Benczúr utcában található csodálatos palota révén. A hirtelen felívelő, szorgalommal, lelkesedéssel, és üzleti érzékkel megáldott, majd mélyrepüléssel záródó (az egyik testvért meggyilkolták, a másik testvér önkezével vetett életének) kétgenerációs család története annyira „egyedi”, hogy most az ő történetükön keresztül „jutunk be” a palota falai közé.

Ignác 1897-es halála után Lajosra és Artúrra szállt át a vagyon. Lajos átvette, és sikeresen működtette az újpesti szeszgyárat, Artúr pedig a család egykori lakhelyén, Egyeden vásárolt egy 4500 holdnyi birtokot és a birtokhoz tartozó Batthyány-család egykori kastélyát (melyet Ybl Miklóssal aztán átépíttetett, „divatossá” tett). Artúr ott gazdálkodott, lovakat is tenyésztett, mondani sem kell, szintén sikereket érve el.

A fivérek idővel elhagyták a Stern nevet, és a - birtokuk után - Egyediként lettek ismertek. Az egymással jó kapcsolatot ápoló testvérpár - innentől Egyedi Lajos és Egyedi Artúr - tovább haladt a ranglétrán, igazi sportemberekként, mágnásokként, a művészet támogatóiként vonultak be a századelős köztudatba, Artúr még országgyűlési képviselő is lett, a millenniumi ünnepségeken nem egyszer ült az első sorban, büszke polgárként, díszmagyarban.

Ezidő alatt felépült a Budapesten maradt Egyedi Lajos Egyedi-palotája is, mely - ahogy majd látjátok is - hűen tükrözi a gazdagságot, megbecsülést, tekintélyt, az őket megillető társadalmi rangot (Róth Miksa üvegablakok, selyemtapéta, erkély a kiszolgáló személyzetnek, egyedi télikert, stb.). A testvérek lószeretetéhez kapcsolódó érdekesség, hogy Kincsem, „a legyőzhetetlen csodakanca” egyik unokáját a kertben temették el (megmutatjuk a sírhelyét is).  

Aztán, ahogy lenni szokott, a sok jó után csőstül tudnak érkezni a gondok. Az első tragédia Artúrt érte: egyetlen fia, István hősi halált halt az I. világháborúban a hazáért. Az inasok és a falu anekdótái alapján a társaságkedvelő Artúr magányossá, megkeseredetté és fukarrá vált (este kilenckor lámpaoltás volt a kastélyban, de volt, hogy a gyógyszertárba is vissza kellett vinni a duplán vásárolt aspirin második adagját). Artúr lánya, Ilona, bár a jól hangzó titulussal rendelkező Frohreich Ernő banktisztviselőhöz ment férjhez, Ernő folyamatos tartozásokba verte magát, volt, hogy a börtönből Artúr segítségével tudott kijönni. Ernő nem tanult a hibáiból, újabb adósságba verte magát, újra megjelent Artúrnál. Az egyik, Artúr és Ernő között zajló hangos veszekedést követő reggelen a szobába érkező szobalány a mosdó mellett holtan találta az idős földbirtokost. „A nyakánál fogva lógott a mosdóról. Úgy feküdt, hogy feje a sarok felé fordult, teste pedig rézsút kifelé feküdt. A hálóing kissé fel volt hajtva. Azt láttam, hogy a mosdó érintetlen. (...) Odamentem a hullához, ráhajoltam a szívére, majd a pupillareflexét figyeltem, és megállapítottam, hogy meghalt.” Eleinte akasztásos öngyilkosságra gyanakodtak, de a család orvosának a holttesten látható zúzódásokból, fojtogatásra utaló nyomokból egyértelművé vált: Egyedi Artúrt meggyilkolták. A korabeli sajtó felkapta a hírt, egymást érték a főoldalas cikkek: „Esti Hírlap: Egyedi Artúr – bűntény áldozata?”, „Ujság: Egyedi Lajos öngyilkosságának tragikus részletei”, „Magyar Hírlap: Az első távirati jelentés Egyedi Artúr rejtélyes haláláról”, „Pesti Hírlap: Frohreich Ernő dühöngő epilepsziás rohamai miatt kétszer kellett félbeszakítani az Egyedi gyilkosság tárgyalását”, „Pesti Hírlap: A boncolás eredménye indokolta Egyedi Artúr vejének fogvatartását”. Miután bebizonyosodott, hogy Artúrt veje, Frohreich Ernő ölte meg, Ilona elvált férjétől, gyerekükkel a szenzációhajhász sajtó elől az ausztriai Badenbe menekült, 1960-as években tért haza.

A gyilkosság megrázta a jó testvéri viszony megmaradt tagját, a betegeskedő Lajost. A 1920-as világválság okozta infláció miatt a család a csőd szélén állt, és a családon esett csorba sem tett jót Lajosnak. Egyedi Lajos önkezével vetett véget életének a Benczúr utcai Egyedi-palota fürdőszobájának toalettasztalánál 1927-ben.

 

_

Forrás:

https://wikipedia.hu

https://villamosok.hu

https://facebook.com

https://kepmas.hu

https://life.hu

Szilágyi Maya az Egyedi-palota művelődési szakmai vezetője, a ház háziasszonya

Esti Hírlap: Egyedi Artúr – bűntény áldozata?

Ujság: Egyedi Lajos öngyilkosságának tragikus részletei

Magyar Hírlap: Az első távirati jelentés Egyedi Artúr rejtélyes haláláról

Pesti Hírlap: Frohreich Ernő dühöngő epilepsziás rohamai miatt kétszer kellett félbeszakítani az Egyedi gyilkosság tárgyalását

Pesti Hírlap: A boncolás eredménye indokolta Egyedi Artúr vejének fogvatartását

Kordos Szabolcs: Egy város újabb titkai