WENCKHEIM STEFÁNIA GRÓFNŐ KASTÉLYA, AMIT NEM WENCKHEIM-KASTÉLYNAK, HANEM ALMÁSY-KASTÉLYNAK HÍVNAK. MIÉRT..?

Bár a gyulai vár közvetlen közelében található kastély az Almásy nevet viseli, ne feledjük, a kastély a Wenckheim család, egészen pontosan Wenckheim Stefánia Mária grófnő tulajdonában volt (Wenckheimék ekkor az ország leggazdagabb földbirtokos családjai közé tartoztak, az 1883. december 3-i Vasárnapi Újság szerint hatvanezer hold legjobb minőségű föld urai voltak ők), és a kastély a grófnő és gróf Almásy Kálmán házassága révén lett átnevezve Almásy-ra. Olyan furcsának tűnik a mai világban, hogy egy nő anno hozzáment egy férfihez, hogy aztán az otthona átkerüljön a férje nevére (Almásy-kastély).

Nem célunk pálcát törni, sőt, azért elmondható, hogy a férj, gróf Almásy Kálmán a Wenckheim famíliával hasonlatos módon rendszeresen adományozott (még házassága előtt, saját vagyonából). Sarkadon a felsőbb népiskolának 28 hektár földet adományozott, 10.376 forintot pedig Sarkad árváinak és szegényeinek adott egy létesítendő árvaház alapja javára. Hazafias is volt ő, érdemeiért a király 1885-ben belső titkos tanácsosává nevezte ki.

Visszatérve a kastélyra, négy érdekesség, nem is kicsik. Például Ferenc József nem csak a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyban, hanem itt, az Almásy-kastélyban is megfordult, Sissivel. Aztán Erkel Ferenc, a Himnusz zeneszerzőjének nagypapája a kastély falai között élt, így Erkel Ferenc (aki szüleivel 20 percnyi sétára lakott innen) is gyakran szaladgált a kastély falai között, sőt, volt, hogy idősebb korában fel is lépett. Aztán 1881-ben egy festőművész, Szamossy Elek azért érkezett a kastélyba, hogy Wenckheim portrékat restauráljon, viszont ezidő alatt kinőtt a kezei közül a világhírűvé vált Munkácsy Mihály, aki akkor még épp elkezdte a szakmát, és aki az Almásy-kastélyban eltöltött időt úgy jellemezte: ez pályájának meghatározó időszaka volt. A negyedik érdekesség szomorú. Ugyanis 1849. augusztus 23-án a 13 aradi tábornok közül tízen ebben az épületben/ennek az épületnek az oldalában tették le fegyverüket, és indultak el utolsó útjukra az aradi vesztőhely felé (ennek emlékére a fegyverletétel helyén egy honvédtiszti szoborkompozíció is található).