1825-ben Pozsonyban ülésezett az országgyűlés. A magyar nyelv és a nemzeti kultúra helyzete ekkor még korántsem volt biztos: a közélet és a hivatalos ügyintézés nyelve nagyrészt latin vagy német volt. Viszont a viták során egyre többen emelték fel szavukat a magyar nyelv és a magyar művelődés ügyének megerősítéséért.

Gróf Széchenyi István egy ilyen vita során felállt, és a következő felajánlást tette:

 

„A nemzetiség és nyelv erősítése, terjesztése és pallérozása szent céljára felajánlom birtokaim egy évi jövedelmét.”

​

A történetnek azonban van egy kevésbé ismert, személyesebb oldala is.

Széchenyi életének ebben az időszakában mély érzelmek fűzték Zichy Karolinához, aki akkor már férjes asszony volt.

Gróf Zichyné is fülig szerelmes volt Széchenyibe, de a férje iránti tiszteletből érzéseit 10 éven keresztül titkolta, és csak akkor mondta ki, amikor a 20 évvel idősebb férje meghalt. Széchenyi ezalatt a 10 év alatt is lángolt, a naplójában erről, és a Magyar Tudományos Akadémia létrejöttéhez szükséges felajánlásáról így ír: „Az én eszemben az ő elcsábítása járt. Ő testileg ellenállt, de a lelkét magamévá tettem, mert ő az egész világon engem szeretett a legjobban. Hogy egészen megnyerhessem, ráléptem a hazafiság mezejére, 24 szónál nem tudtam többet magyarul, azt is rosszul, de ellenzékinek léptem föl a mágnástáblán, s 60 ezer forintot ajánlottam föl, hogy mire, azt igazában nem is tudom tisztán, de magyar nyelvészeti akadémia lett belőle.”

​

Akár lángoló szerelem, akár politikai meggyőződés vezette, Széchenyi gesztusa végül a magyar tudományos élet egyik legfontosabb intézményének megszületéséhez vezetett.

A Magyar Tudományos Akadémia palotája ma is áll a Duna partján, a Lánchíd pesti hídfőjénél. Az épület kívülről monumentális, belül pedig gazdagon díszített terekkel, történelmi hangulatú termekkel fogadja a látogatókat. 

Lépjünk be együtt az épületbe – és nézzünk körül azokban a terekben, ahol a magyar tudomány történetének számos fontos pillanata megszületett.