Van úgy, hogy tavasz van, már úgy nyiladoznál, el-elhagynád lakhelyed; vagy ősz, amikor az utolsó indiánnyaras napok egyikét-másikat kihasználnád; vagy éppen nyár van, amikor elindulsz, de az időjárás átfordul hirtelen napozós-strandozósból kirándulósba (azaz hűvösebbe, változékonyabba). No ekkor, meg akkor, amikor még nem tudod megfogalmazni, de az utazás gondolatához a stressz-otthonhagyás érzete társul („Menjünk valahova, mindegy, hogy hova, csak valahova!”), akkor előveheted akár ezt az errearra rovatot is. Mert a Velencei-tó körül is vannak csodák, kikapcsolósak, épített örökségesek, természet-beszívósak. Mutatunk párat. Hogyha mozdulsz: láthass, tapasztalhass, beszívhass. Tudást, élményt, vizualizációt, szél illatot.