A századelőn nagyjaink bulizni vágytak. Teljesen érthető igény, kikapcsolni, elhagyni a stresszt, már akkor is fontos túlélési szempont volt. Úgyhogy megszavazták, és építtettek maguknak: Vigadót. Nagy bulihelyszínt. Az akkori legnagyobb bulihelyszínt. Mondjuk ez a mostani Sziget, hisz itt is felöltöztek furcsán az akkori fiatalok (csak jelmezbálnak hívták az eseményt), itt is jártak a fejek csak a nőfaló Liszt zongorakoncertjére –Liszt Andrássy úti otthona még mindig megvan-, meg a három feleséget is elfogyasztó Johann Strauss Kék Duna keringőjére (sőt, erre lábak is jártak). És folyt alkohol itt is, csak pezsgő, mert akkor az volt a divat.

Járt itt, ebben a csodálatos, grandiózus, mór stílusú épületben (ha belépsz, nézz felfelé) Ferenc József és Sissi is 1867. június 8-án este (1867. június 8-án koronázták magyar királlyá Ferenc Józsefet és magyar királynévá Sissit a Mátyás-templomban – itt egyébként Sissi szerelme, Andrássy Gyula gróf tette Ferenc József fejére, és tartotta Sissi jobb válla fölé a magyar koronát). Bálozni jöttek ők is. És kapcsolatokat építeni. Szocializálni. Mert az fontos. Volt. Van. És lesz.

És hogy kinézett-e a Vigadó teraszáról Liszt, Strauss, Ferenc József, Sissi, vagy akár Bartók Béla, Dvořak, Debussy, Wagner (mert ők is koncerteztek itt) nem tudjuk, de megmutatjuk Nektek azt is, micsoda kilátás nyílt és nyílik innen a Dunára, a Várbazárra és a Budai Várra.