Imádjuk. Imádjuk azt a jelenetet, amikor a Milleniumi Földalattin utazó turistákkal közösen megérkezünk a Széchenyi fürdő megállóig, kidugjuk a fejünket a kisföldalattiból, és ezen magánhangzókat halljuk, kórusban, kánonban, bárhogy: ÚÚ, ÁÁ! Igen, megpillantják a turisták a fürdőt (még csak kívülről), és elalélnak a (kétszínű) épület cizelláltságától. A kétszínűségét (bézs és sárga) nem értjük, szerintünk tök gáz, olyan, mintha félbehagyták volna a tatarozást, no de mindegy is. A lényeg, hogy most kívülről körbejárjuk Európa egyik legnagyobb gyógyfürdőkomplexumát, és elveszünk a több mint 100 éves építészeti divat cizelláltságában, gyönyörűségében: szóval turistáskodunk, időutazunk, itthon, munka után, mert az jó. És ez az album még csak az előétel.. A Széchenyi fürdő belső tere a főétel, a desszert, a kávé, egyben, azaz jó hasonlattal élve: a kulináris élvezetek csúcsa, ne hagyjátok ki ezt sem.