Az 1873-as Pest, Buda, Óbuda egyesítését követően rendezték a temetőket, így 1874-ben kijelölték zsidó temetőnek ezt a helyet, amit most bemutatunk. Budapest, belváros, mégis tiszta Indiana Jones féle dzsungel-feeling várt minket.

A Salgótartáni úti (nyolcker) zsidó temető, ha nem zárták volna be 1950-ben (egyébként hivatalosan most is zárva van a sírkert, úgyhogy egyedi, amit itt láttok), valószínű, elvesztette volna a műemléki és világörökségi státusszá történő előterjesztési lehetőségét is (úgy tudjuk, rajta vannak mindkettő megszerzésén). De bezárták, átadták a természetnek, ami birtokba vette, tett-vett rajta eleget, és kiköpte nekünk azt az urbex állagot, amibe beléphettünk. OK-ok, vannak még jó állapotban lévő mauzóleumok is (pl. a báró Hatvani-Deutsch mauzóleum, ahol az erre-arrán bemutatott turai Schossberger-kastély ?tulajdonosai/rokonai? is fekszenek, vagy a csepeli Weiss Manfréd gyár tulajának sírhelye).

No. Ezt a temetőt a nemzeti-romantikus korszakot imádó Lajta Béla tervezte (viták zajlanak, hogy Kós Károly vagy Lajta volt-e az első nemzeti romantikus), egészen pontosan a főbejáratot, a szertartás épületét, és jópár sírhelyet. (Lajta Béla tervezte az Amerikai úti Idegsebészeti Klinikát, és a fővárosi Vakok Intézetét is, no de ne kalandozzunk másfelé, mozduljunk be a dzsungelbe, lássunk, tapasztaljunk, „épített örökségeljünk”.)