Hát, jártunk már Magyarországon nem egy barokk templomban/apátságban, de az osztrák barokk apátságok (vorau-i, melki)  csilli-villiségén egy sem tett túl. Már szinte fáj, annyira karcol a csecse, a ciráda, mégis van valami le nem írható feelingje ennek a pompának. No, hát a melki csillivilli-ben 900 éve élnek bencés szerzetesek (igen, most is), és az apátság a helyi nagyhatalom. :) 100 alkalmazott és a melki nagytérség cégeinek 200 dolgozója áll az apátság szolgálatában, és hevesen pucolják minden évben az 1365 ablakot a tavaszi nagytakarítások során.

Viccet félretéve Melk felkötötte az apát-gatyát, és vállalkozik. Nagyvállalat mondhatni, és diverzifikál. Először is befektettek, hogy az egyik lábuk (üzletáguk) az idegenforgalom lehessen. Teljeskörű felújítást végeztek, parkolókat építettek, beszálltak a Duna-menti kerékpárút vonalának építésébe, éttermeket nyitottak, programokat szerveztek. Aztán van másik lábuk is, merthogy van erdejük, mezejük: szóval gazdálkodnak is hevesen, a megtermelt cuccot eladják.

A piaci alapú megközelítés bejött: ha csak az idegenforgalmat vesszük, évi majdnem egymillió látogatója van az apátságnak, ami nem kevés bevételt termel. És a bencés szerzetesek még mindig itt kelnek fel reggel, itt fogyasztják a reggeli joghurtjukat, itt imádkoznak, tanulnak, dolgoznak (ők is), szóval az alapfunkció továbbra is él. Hát, éljen a piacgazdaság. És Melk. És a vallás. És a nyitottság.

Ha szeretnéd megnézni az UNESCO világörökség részét képező melki apátság csilli-villi templomát is, megtudod, itt.