Az 1908-ban apa nélkül maradt (hogy miért, arról itt olvashattok) József család a 3. emelet 43. szám alatt lakott 1916 és 1920 között egy szobakonyhás lakásban. A házban akkor még nem volt villany, minden emelet előtt fél úton boltszerű, szűk mélyedés volt, ide húzódott József Attila ha olvasni akart az odaakasztott petróleumlámpa gyér fénye mellett. Itt jelent meg Jolán életében Makkai Ödön, itt lett súlyos beteg a mama, innen került kórházba, ahonnan aztán már soha nem tért haza. Itt élte át a család az Őszi rózsás forradalmat, és a Tanácsköztársaságot. Végül Attila és Etelka ezt a lakást hagyta el 1920 első napjaiban. Attilának ez volt az utolsó ferencvárosi tartózkodási helye.

„1914 nyarán vizsgám után, a jószerencse azonnal álláshoz juttatott. Egyik nagyszerű orvosprofesszornak a titkárnője lettem havi 110 korona fizetésért. Óriási esemény volt ez nemcsak az életünkben, hanem az irdatlan nagy, Ferenc téri házban is, ahol most laktunk. Ez volt az első hely, ahol éveken át laktunk egyhuzamban. Ismertük a ház minden lakóját, tudtuk, mikor mi történik negyven-egynéhány ajtó mögött. Ezek az ajtók kora tavasztól késő őszig tárva állottak egymás mellett, egyik szomszédasszony belátott a másik konyhájában fővő fazékba is, és mindenki tudta, kinek mennyi a szennyese. A forró nyári éjszakákon itt is, ott is poloskákra vadásztak, a gond és a férgek egyformán martak kicsit és nagyot a falak mögött. A közvetlen szomszédok ki- kiálltak a folyosóra és szapulták a távolabb lakókat. A kövér házmesterné azonban egyformán mindenki ellensége volt, de legjobban a gyerekekre haragudott, akik a legnagyobb zsivajt csinálták. Telefirkálták a malacságokkal a lépcsőház falát, döglött patkányokat raktak az ajtaja elé, és leköptek a harmadikról. Az egész házban mégis mindenki összetartott. Átjártak egymáshoz kölcsönkérni sót, paprikát, palacsintasütőt.” – Így emlékezett vissza József Attila legnagyobb nővére, Jolán erről az időszakról.