Jobbágytelke (erdélyi magyarlakta falu, Marosvásárhelytől 30 km-nyire) és a szalmafonás mestersége hosszú múltra nyúlik vissza. Minket meginvitált Magdi néni a házába, és megmutatta a folyamatokat. A jobbágytelki lakosok úgy fogalmaznak, hogy a szalmának két szerepe van. Az egyik, hogy kenyeret készítenek a búza fejéből, a másik, hogy kalapot készítenek a búza szárából azért, hogy megóvja őket attól a napsütéstől, ami megérleli a búzát, amiből kenyeret csinálnak. Ökolábnyom érzékenyek, van még mit tanulnunk.

Hogy mik a további kulturális értékek, amit ennek a 700 főt számláló jobbágytelki magyarlakta falunak köszönhetünk..?

Az egyik: az „Erdő erdő erdő, marosszéki kerek erdő” című népdal (amit tutti mindenki ismer, mert kötelező volt általános iskolában) innen származik. Bizony. 1914-ben járt itt Bartók Béla, és ezt, valamint másik 42 erdélyi (felső-nyárádmenti) népdalt „magához vett”, és felhozta Budapestre.

A másik nevezetesség: ha már népdal, akkor ahhoz bizony dukál a néptánc. Minden évben július tájékán összegyűlik itt apraja-nagyja, és a Marosszéki Népzene és Néptánctábor keretein belül ropja egy hétig a helyi, környékbeli, városi, és egy idő óta budapesti, néptánc szerető egyén. Anno, a Ceauşescu-rendszer idején (amikor büntették az effajta megmozdulást) is pezsgő kulturális élet, messze földön híres táncház működött itt, a faluban.