A Gerbeaud kávéházban nem jártak a Nyugatosok (ellenben a New York kávéházzal, vagy a Centrál kávéházzal), amit nem is nagyon értünk, hisz Gerbaud Emil maximalista figura lévén nem csak a kávé,  a sütemény (a macskanyelv és a zserbó is az ő nevéhez fűződik), hanem a belsőépítészet vonatkozásában is odafigyelt, nem kevés pénzt áldozott az enteriőrre, azaz patina szintjén egyáltalán nem volt lemaradva sem a New York kávéháztól, sem a Centrál kávéháztól. Ha körbetekintünk, vannak itt nemes faanyagok, rokokó mintás stukkók, sőt: Gerbeaud-ék nem voltak restek, egyenesen a Párizsi Világkiállításról hoztak haza egy Gustave Moreau festményt, mely a Vörös Szalonban ma is látható (legelső fotónk). Mielőtt leültök a jól megérdemelt kikapcsolódós baráti élmény-csicserihez, varázsolódjatok el egy lassú séta keretében a Gerbeaud-részletekben. Megéri. :)