1944-et írunk. II. világháború, jön az orosz front. József nádor unokája (József nádor építtette az Alcsúti arborétumot és a kastélyt, felelősséget vállalt a Nemzeti Múzeum építtetéséért, lobbi-tevékenységet folytatott a többek között a Magyar Tudományos Akadémia létrejöttéért, az Országházunk létrejöttéért) József Ágost főherceg mintha kirándulni vinné a családját, bepakoltat pár ruhásbőröndöt, azokat felteteti a Ford gépjárművére (a család beszáll közben), bezárja kulccsal a Pollák Mihály által tervezett kastély ajtaját, majd azt mondja: - Itt hagyunk mindent, és ha visszajövünk, ugyanígy fog várni minket a kastélyunk..!

Aha, hát, József Ágost főherceg tévedett.. Így várta őket a kastély (lásd: fotók).

Mit hagyott a timpanonos homlokzat mögött, aminek, ahogy látszik is, hűlt helyére érkeztek vissza..? A nagyapja hófehér parókáit (és miegyebeket..) rejtő szekrényen kívül az összes családi ékszert, két hatalmas, emeletes teremből álló könyvtárat (több, mint 60.000 kötettel), barokk, biedermeier, és sorolhatnánk milyen csoda-bútorokkal berendezett szobákat, főúri szalonokat.. Aztán hátrahagyott egy hatalmas belső díszudvart (aranyhalas, szökőkutas medencével), és az Ybl Miklós által tervezett pálmaházat. Nem utolsósorban pedig itthagyta a kastélyt körülvevő több mint 40 hektáros arborétumot, ahol közel 300 növényfajt honosított meg a nagypapa. Ó, és a hóvirág ugye.. Merthogy az Alcsúti Arborétumba az 1800-as években hóvirágot is telepített József nádor (a nagypapa). No, a hóvirágok túlélték az orosz frontot. És még most is mosolyognak, minden év elején egy hónapot. És mosolyog még a kastély mellé épített kápolna, mert ő is egyben maradt.